Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. 31 28. szám. Ha a magánokirat az irni, olvasni tudó kiállító sajátkezű aláirásával van ellátva, az arra hivatkozó fél tartozik-e az okirat tagadásba vett tartalmának valóságát, avagy a kiállító köteles-e annak ellenkezőjét bizonyítani? (3622/1884. polg. és 697/1884. v. számokhoz). Ha a magánokirat az irni, olvasni tudó kiállító sajátkezű aláírásával van ellátva, a kölcsönt tartalmazó magánokiratokon (adósleveleken) kivül minden más okirat tartalmának valóságát, ha az tagadásba vétetett, nem az, ki arra hivatkozik, hanem annak ellenkezőjét, vagyis azt, hogy a tartalma nem való, kiállító köteles bizonyítani.* Indokok: A perrendtartás 166. §-ának rendelkezése szerint a magánokirat bármilyen alakban van kiállítva, mindig bizonyít a kiállító ellen, ha valósága kétségbe nem vonatott, vagy bizonyittatott. A .167. §. pedig akként rendelkezik, hogy magánokirat, melynek tartalmát tagadja az ellenfél, ugy szolgál bizonyítékul: a) ha azt sajátkezüleg irta és irta alá, vagy b) ha az idegen kézzel irt okiratot két előttemező tanú jelenlétében irta alá vagy azok előtt utóbb az aláírást sajátkezű aláírásának ismerte el a kiállító. A perrendtartásnak eme két intézkedése ugy, a mint az általánosságban szerkesztve van, egymással határozott ellentétben áll, ezen ellentét tehát csak a bizonyítási elmélet általános szabályai és a perrendtartás további intézkedései alapján szüntethető meg. A bizonyítási elmélet általános szabályai szerint a védelem a mellett szól, hogy a kiállító által sajátkezüleg aláirt okirat tartalma való, ezen védelem ellen tehát a bizonyítás azt terheli, a ki a tartalmat tagadja; a perrendtartás 16*.). §-a szerint pedig az adóslevél ellen, mely a 167. és 168. §-okban kijelelt kellékeknek megfelelőleg van kiállítva : a kölcsön le nem lett számítása, vagy a kötelezettség fenn nem állása miatt csak ugy van helye a kifogásnak, ha azt a perbefogott bizonyítja. Ezek következtében ki kellett mondani, hogy a bizonyítási elmélet általános szabályára alapított 166. §. az adósleveleken kivül minden más sajátkezüleg aláirt okiratokra nézve szabályt képez, s igy ezen okiratok tartalmának valóságát nem az, a ki arra hivatkozik, hanem annak ellenkezőjét, vagyis azt, hogy a tartalom nem való, a kiállító tartozik bizonyítani, és hogy a 167. §. a) és b) pontjában foglalt intézkedés csupán az adóslevelekre nézve képez az általános szabály alól kivételt. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1885. évi deczember hó 4-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett 1886. évi január hó 22 én tartott teljes ülésben. " A sommás eljárásról szóló 1898 : XVIII. t.-cz. 77. §-ának a rendes eljárásra is kiterjesztett azonos rendelkezése folytán, ez a döntvény gyakorlati jelentőséggel már nem bir.