Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

30 A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. fizetendő dij. a lejárat után 30 nap alatt, vagy az e végre engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik ; kivételnek e tekintetben csak akkor van helye, ha a késedelem erőhatalom vagy véletlen baleset által okoztatik ; az 507. §. szerint pedig a felek kölcsönös jogaira és kötelezettségeire nézve a biztositási szerződés határozatai csak annyiban szolgálnak irányadóul, a mennyiben azok a törvénynek az életbiztosítási ügyletet szabályozó fejezetében megállapitva nincsenek; ezekből önként következik: hogy oly szerződési kikötés, mely a törvénynek a kérdéses fejezetben foglalt intézkedéseivel ellenkezik, joghatálylyal nem bir; minthogy pedig azon kikötés, hogy habár a dijrészlet visszatérő időszakokban félevenkint, negyedévenkint vagy havonkint fizetendő, az első évi visszatérő dij részletek mégis egészben fizettessenek meg, a kereskedelmi törvény fennebb idézett 505. §. 3. pontjával ellenkezik : ezekhez képest ki kellett mondani, hogy oly esetben, midőn az életbiztosítási dij uem évi, hanem rövidebb (féléves, évnegyedes vagy hónapos) időszakokban fizetendő, a biztositott, habár magát az egész első évre eső dij fizetésére kötelezte, nem tartozik az első év folyamán lejárt összes díjrészleteket megfizetni. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1885. évi április hó 14-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi május hó 15-én tartott teljes ülésben. 27. szám. Azon félnek, ki az alapperbeli Ítélet ellen, ügyvéd mulasztása miatt már perujitással élt, uj bizonyiték alapján a perujitás megengedhető-e? (3373/1885. polg. számhoz.) Határozat. Azon félnek, ki az alapperbeli itélet ellen ügyvéd mulasztása miatt már perujitással élt, a perujitás uj bizonyítékok alapján megengedhető. Indokok: A perujitás esetei s azok alkalmazhatóságának módja és feltételei iránt rendelkező 1868: LIV. t.-cz. 319., 330., 321. és 323. §-ai és az 1881 : LIX. t.-cz. 09—73. §-ai értelmében csakis az uj bizonyítékra alapított perujitás ismétlése van korlátozásnak alávetve. A törvény ezen intézkedéséből és azon lényeges különbségből, mely a perujitásnak az ügyvéd-mulasztás és uj bizonyítékra alapított esetei között és pedig ezeknek mind benső tartalma, mind érvényesítésének idejét illetőleg fenforog, okszerüleg következtetendő : hogy a törvényhozásnak nem volt szándéka az uj bizonyiték alapján való perujitás jogorvoslatot azon féltől megvonni, ki már ügyvéd mulasztás okából perujitással élt. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1885. évi deczember hó 4-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1886. évi január hó 22-én tartott teljes ülésben.