Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

350 A m. kir. Curiának büntető ügyekben bozott teljes ülési határozatai. dése, továbbá a 303—310. §§. az ezekben külön-külön meghatározott egyes ténybeli ismérvekhez képest, a 301. és 302. §§. rendelkezéseit módositó vagy minősitő rendelkezéseket állapitanak meg; tekintve, hogy a B. T. K. 308. §-a a B. T. K. 301. § ában. valamint a fentebb megjelölt szakaszaiban foglalt rendelkezésektől azon esetre állapit meg eltérő intézkedést, ha a súlyos testi sértés büntette, esetleg a tettes által nem szándékolt halál többek bántál mazásából származott és ki nem tudható, hogy ki vagy kik okozták azt; tekintve, hogy ezen eltérő szabály épen azon föltevésben találja létokát, hogy több bántalmazás közül nem lévén meghatározható, ki legyen a súlyos sértés büntettet képező eredménynek okozója: ez okból a törvény nem tartotta az igazsággal megegyeztethetőnek, hogy mindazok, a kik a bántalmazásban részt vettek, három évig terjedhető börtönnel, esetleg tiz évig terjedhető fegyházzal (306. §.), vagyis ugyanazon büntetéssel büntettessenek, a mely azon esetre van ren delve, a melyben a súlyos eredményen kivül, az ezt okozó tettes is kiderittetett; tekintve, hogy a felhozottak következtében a 308. §• rendel kezése kivételes lévén, ez által a B. T. K. 301. § ának azon alap rendelkezése, mely a súlyos vagy könnyű testi sértés szándékos okozását büntetendő cselekménynek mondja ki, továbbá a 302. §. azon rendelkezése, mely az emiitett eredmény okozására a megfelelő büntetést határozza meg, nem korlátoztatott tovább, mint a mennyire azt az idézett 308. §-nak külön megjelölt módositott rendelkezése megszoritja ; tekintve, hogy az imént kiemelt szempont következtében ugy a 301., valamint a 302. §§. — szemközt a 308. § al — teljes hatályban maradnak a szándékos testi sértés minden eseteire vonatkozólag, a melyek ez utóbbi szakasz által külön megállapított módositó ténybeli körülmény folytán, ennek külön rendelkezése alá nem esnek ; tekintve, hogy ámbár a 308. §. a bűntett vagy vétség elnevezést nem, de csak általában snlyos testi sértést emlit, mégis az által, hogy büntetésül börtönt határoz, mely a B. T. K. 20. §-ának hetedik bekezdése szerint kizárólag csak bűntettekre alkalmazható, nem hágy kétséget az iránt, hogy ezen szakasz szoros összefüggésben a 301- §-al, a testi sértésnek itt meghatározott eredményéhez képest csakis büntettet képező esetéről intézkedik, kivételes rendelkezésében nem foglalva át és igy teljesen érintetlenül hagyva a súlyos testi sértés, valamint a könnyű testi sértés vétségét; tekintve, hogy a 308. §. alkalmazhatása a testi sértés vétségének bármely esetére már az által is ki van zárva, mert mig a 302. §. az esetre is, ha biztosan tudva van, hogy ki az ezen vétséget megállapító eredménynek egyedüli okozója, s e szerint tudva van, hogy ki az ezen eredményért egyedül felelős személy, a büntetés 1 évig terjedhető fogháznál és 500 írtnál súlyosabb nem lehet, a mi in concreto, a büntetési tétel rendes keretén belül — tehát a 92. §• alkalmazása nélkül is — annak 24 órai fogházra es egy forint pénzbüntetésre leszállithatását jelenti: addig a 308. §. esetében — ha az eredmény okozója nem tudatik — tehát az egyes bántalmazók bűnössége részének meg nem határozhatása és igy a bűnösség fokának