Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A m. kir. Curiának büntető ügyekben hozott teljes ülési határozatai. 347 11. szám. Ha a kir. járásbíróság előtt tárgyalt fenyítő ügyben az elsőfokú bíróság a vádbeli cselekményt kihágásnak minősítette, és a kir. Ítélőtábla helybenhagyó Ítélete ellen egyedül a vádlott fölebbez — mindazonáltal a m. kir. Curia jelenségeket talál, hogy a vád tárgyát bűntett, vagy a büntető törvénykönyveket életbeléptető törvény 40- §-a által a kir. járásbíróságok hatásköréhez nem utalt vétség képezi, van e helye hivatalbóli intézkedésnek arra nézve, hogy az illető fenyítő ügy ujabb eljárás végett az arra hivatott bírósághoz tétessék át ? vagy ezzel kapcsolatban — a kir. járásbíróságok hatósági körébe utalt kihágási ügyekben az anyagi törvény nem helyes alkalmazása miatt, hatósági kör és illetékességi kérdésben, vagy bármely más hivatalból való érdembeli intézkedésnek van-e helye azon esetben, ha a köz- vagy magánvádló fölebbezéssel nem élt? (3989/1882. bünt. számhoz.) Határozat. Tekintve, hogy a bűnvádi eljárásban ugy az anyagi, valamint az alaki törvényeknek, az alsóbbfoku bíróságok által való megsértése esetében, az orvoslás rendszerint csakis a felsőbb bírósághoz való fölebbvitel következtében érhető el; tekintve, hogy e rendszer alól a fönnállott legfőbb itélőszéknek 1881. évi V.' sz. alatt kimondott, a régi jogszokáson, valamint a hazai törvényeknek megfelelő bíróságok visszaállítása óta és szakadatlanul fönnállott joggyakorlaton alapuló teljes ülési határozata szerint — kivételt egyedül a hallál büntetendő, vagy szándékosan az emberélet ellen elkövetett cselekmények miatt hozott alsóbb bírósági ítéleteknek hivatalból is eszközölhető, illetőleg eszközlendő felülvizsgálata képezi ; tekintve, hogy a törvény által meghatározott hatósági körnek, a bíróság által való túllépése — nevezetesen azon eset, ha járásbíróságok kihágásnak minősített oly cselekményt, mely ismérveinek tüzetes és alapos megbirálása után bűntettet, vagy a törvényszék hatósági körének föntartott vétséget képez — szintén a törvény, nevezetesen az 1880 : XXXVII. t.-cz. 39. és 40. §§ ainak megsértését állapítja meg ; tekintve, hogy az idézett t.-czikk 43. § ának 2. pont alatti rendelkezése épen a most megjelölt törvénynek azon megsértése elleni orvoslatról intézkedik, melyben a járásbíróság ítéletében kihágásnak minősítvén a bűntettet vagy vétséget képező cselekményt, vagyis kihágás czimen eljárása, valamint Ítélete tárgyává tevén bűntettet vagy vétséget, ezzel a törvény által részére meghatározott hatóságnak körét túllépte ; tekintve, hogy az emiitett esetre vonatkozólag az idézett törvényben megállapított orvoslatul határozottan és nyilván csakis a fölebbvitel engedtetett meg; tekintve, hogy az 1880: XXXVII. t.-czikk az imént kiemelt törvénysértés esetén kivül még csak egy esetben, nevezetesen abban enged fölebbvitelt a kir. tábla Ítélete ellen, ha a kihágásnak minősített cselekmény egyáltalában nem képez büntetendő cselekményt;