Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

348 A m. kir. Curiának büntető ügyekben bozott teljes ülési határozatai tekintve, hogy az épen most idézett szakasz, a kiemelt mindkét esetre vonatkozólag, egyenesen csak a folebbvitelt jelölvén meg, mint megengedett orvoslatot, ez által a perujitás kivételével, az orvoslatnak minden más nemét s e szerint az 1871 : XXXIII, t.-czikk 17. § ával különben is összeegyeztethetlen hivatalból való fölülvizsgálatot is határozottan kizárta ; tekintve, hogy a többször kiemelt törvény 1 ső és 2-ik pontjában körülirt esetek természetének megfigyeléséből világosan kitűnik, hogy az első pontban megjelölt esetben, vádlott érdekében és ennek előnyére, a 2 ik pontban meghatározott esetben pedig a vád érdekében engedtetett meg a fölebbvitel általi perorvoslat; tekintve, hogy e két eset, egymástól világosan és tüzetesen elkülönitve és megkülönböztetve lévén a törvényben és a törvény által, ezek a gyakorlatban sem össze nem foglalhatók, sem egymás helyébe nem helyettesíthetők ; a miből kifolyólag tekintve, hogy habár a vád által használt fölebbvitel esetében a B. T. K. 1. § ának alapján joga van, sőt kötelessége a felsőbb biróságnak, az 1880 : XXXVII t. cz. 43. § a 1. pontjának fönforgását vádlott érdekében akkor is megállapítani, ha a vádlott folebbvitelt nem használt; de ellenkezőleg elvileg és föltétlenül ki van zárva annak megengedhetősége, hogy az idézett törvény 1. pontjának alapján egyedül a vádlott által igénybe vett fölebbvitel alkalmul használtassák az alsóbb bíróságok Ítéleteinek, a törvény 2. pontja szempontjából és igy világosan vádlott hátrányára való fölülvizsgálatára ; tekintve, hogy a fölülvizsgálatnak a most emiitett alapon vádlott hátrányára való kiterjesztése által, ez utóbbi, természetszerű helyzetének, állásának a bűnvádi perben való megzavarásával, valódilag a vád érdekeinek képviselőjévé változtatnék át, vagy pedig a kivéte lesen és a legszűkebb határok között még fennálló hivatalból való felülvizsgálat, az 1880 : XXXVII. t.-cz. 43. §-ával Dyilt ellentétben : további esetekre kiterjesztetnék ; tekintve végre, hogy a törvény a kihágások iránti eljárásban is gondoskodott a vád képviseletéről s az esetben, ha — akár a közvádló, akár magánvádló — a vád érdekében megengedett perorvoslatot nem használja, ebbeli mulasztása nem pótolható a vádlott által a saját érdekében, és a 43. § nak csakis 1. pontja alapján esetleg használt fölebbvitel által. Mindezeknél fogva kimondja a királyi Curia büntető tanácsainak teljes ülése, vonatkozással a 3989/1882. B. sz. alatt fenforgó esetre : hogy a járásbíróság előtt, kihágás czimén tárgyalt, és az alsóbb fokú bíróságok ítéletében kihágásnak minősített cselekményekre vonatkozólag, a kir. Ítélőtáblának ítélete, ha ellene a vád képviselete részéről nem használtatott fölebbvitel, a perorvoslatnak csupán vádlott részéről, az 1880: XXXVII. t.-cz. 43. §-ának 1. pontja alapján való használata folytán, a kir. Curia által a vád szempontjából egyáltalában nem, és igy azon kérdésben sem vizsgálható