Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

258 Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. be, mert H. András jogosan volt féltékeny és ennélfogva ellenáihatatlan kényszer hatása alatt cselekedett. (B. T. K. 77. §-a.) Felperes a polgári bíróság előtt indított keresetében ebből a sértésből származott kárának megtérítését követeli. A felebbezési bíróság a per felülbírálásánál a bűnper során kivett tanúvallomások alapján állapította meg a tényállást. Ennek a sommás pernek 1900. évi november hó 20-ik napján 1900. Gr. 57. szám alatt történt elintézése alkalmából a marosvásár helyi kir. ítélőtábla kimondotta a határozattárba fölveendő következő határozatokat: I. Jogellenes cselekvényre avagy vétkes mulasztásra alapított magánjogi igény érvényesítésénél a büntető bíróság ítélete a polgári birót csupán a büntető törvényekbe ütköző cselekvény vagy mulasztás fenforgásának kérdésében köti. Ellenben a polgári jogi beszámítás, illetőleg a polgári jogi vétkesség tárgyában a polgári bíró a büntető bíróság ítéletétől függetlenül itél. II. Sommás perbeli tényállás megállapításánál a bíró rendszerint csak olyan tanuk vallomására hivatkozhatik, a kiket az 1893. évi XVIII. t.-cz. IV. fejezetében foglalt jogszabályoknak megfelelően a polgári bíróság hallgatott ki. az 1893. évi XVIII. t.-cz. 64. §. adta szabad mérlegelés jogánál fogva azonban a polgári bíró a perbeli tényállást büntető perben kivett tanúvallomásokra is fektetheti abban az esetben, ha ilyen bizonyítási anyag figyelembe vétele ellen a peres felek nem tesznek kifogást.* Indokok : Ad. I. Hogy mennyiben bírhat befolyással a büntető bíró határozata a polgári perre és viszont, erre vonatkozóan az 1868: LIV. t.-cz. 9. és 10. §-ai az 1896: XXXIII. t.-cz. 5., 6., 7. § ai az 1893:XVII1. törvényczikk 14. §-a, továbbá az 1874: XVI. és XXII. t.-czikkek tartalmaznak lényegesebb intézkedéseket. Ezek a hézagos intézkedések azonban nem adnak világos feleletet arra a kérdésre, hogy : köti-e a per polgári bíráját a magánjogi igény megítélésénél a büntető bíróság Ítéletének az a megállapítása, hogy a büntetendő cselekményt az elkövető terhére büntetőjogilag szándékosság és gon* A S. E. 64. §-a szerint a tényállás megállapításában a biróság bármely bizonyító adatot használhat fel, tehát más perben tett tanúvallomásokat is, és pedig még akkor is, ha módjában állana (feltéve, hogy a felek ezt kérték) a tanukat megidézni és újból kihallgatni. A szabad mérlegelés elvébe ütköznék tehát, hogy ezt a bizonyitási anyagot a biró csak akkor használhatná fel, ha a felek „ez ellen kifogást nem tesznek." De nincs is alkalmuk kifogást tenni, ha a felebbezési biróság a büntető iratokat beszerezvén azokra a feleket meghallgatja és az ítéletben a tényállást a bűnperbeh tanúvallomásokra alapitja, mert előzetes tiltakozás és ilyennek hatályáról a S. E. nem tartalmaz intézkedést.