Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. 259 datlanság hiánya, öntudatlanság, elmezavar, ellenálhatatlan erő és fenyegetés, jogos védelem és végszükség (B. T. K. 75., 76., 77., 79. és 80. §§.) fenforgása miatt beszámitani nem lehet ? Az 1868. évi LIV. t.-cz. 9. §-a kimondja ugyan, hogy a jogügyek, melyeknek eldöntése a büntető törvények által tiltott cselekmény bebizonyitásától és beszámításától függ: mindaddig folyamatba nem tehetők, mig azok iránt a büntető bíróság jogérvényesen nem határozott. De hogy ez a kijelentés nem feltétlen, kiviláglik a következő 10 ik szakasz rendelkezéséből, a hol a törvényhozó kimondja, hogy azt, vájjon szükség van-e mégis vagy a már megindított per elbírálása érdekében a büntető eljárás eredményének bevárására vagy sem ? a polgári per birája itéli meg, s ha azt szükségesnek nem tartja, a felmerült büntetendő cselekmény kérdése a polgári birót sem az eljárásban, sem a határozathozatalban nem akadályozza. Ezzel a felfogással lényegben megegyező intézkedéseket foglalnak magukban a büntető perrendtartás 1896 : XXXIII. t.-cz., valamint az 1893 : XVIII. t.-cz. 14. §. s az 1874 : XVI. és XXII. t.-cz. intézkedései is. Az 1896: XXXIII. t.-czikknek 5-ik § a megengedi ugyan, hogy a magánjogi igényt a büntető bíróságnál érvényesítsék, de hozzáteszi, hogy az igénylő nem köteles a hosszadalmas büntető eljárást bevárni, hanem a polgári biró előtt érvényesítheti magánjogi igényét. Ezzel a kijelentéssel pedig közvetve az is ki van mondva, hogy a polgári birót a magánjogi igény megítélésénél a büntető eljárás eredménye nem köti. A BP. 6 ik §-ának 1. pontja szerint csakis a polgári biró előtt érvényesíthető a magánjogi igény, ha: a bűnös cselekmény miatt bűnvádi eljárást (pl. a vádemelési jog elévülte esetén) nem lehet indítani, vagy ha a cselekvény a büntető törvények szerint nem büntethető. Ez utóbbi eset azt is magában foglalja, ha a büntető bíróság kimondja a büntetendő cselekmény beszámithatlanságát. A 7. §. kimondja, hogy abban az esetben, ha a bűncselekmény fenforgásának megállapítása köz- vagy magánjogi kérdés előleges eldöntésétől függ, a büntető biró határozza meg, szükséges-e azt bevárni vagy sem, és az ilyen határozat őt a büntethetőség kérdésében nem kötelezi. Ez a §. tehát viszonos elveket állapit meg az 1868: LIV. t.-cz. 9. és 10. §-aival szemben. Mindezekből a rendelkezésekből az volna megállapítható, hogy törvényeink szerint sem a büntető bíróság ítélete nem köti a polgári birót, sem viszont, s hogy ugyanabban a kérdésben a polgári és büntető biró merőben ellentétesen dönthet s a két Ítélet mindegyike egymástól függetlenül megáll. Az itélt dologra (res judicatára) nézve fennálló szabályokkal sem lehet a vitás kérdést megoldani, mert a büntető per lényegében az állam és a vádlott, és nem a sértett és a vádlott közt folyik, a kik rendesen a polgári pernek lesznek fel- és alperesei. A jogszolgáltatási tényezők Összhangja s a jogrendszer tekintélye, de a dolgok természete is megkívánja azonban, hogy a különböző 17*