Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

12 A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. Határozat. Az emiitett perekkel érvényesíteni kivánt igények elbírálása nem a rendes bíróságok hatáskörébe, hanem közigazgatási útra tartozik. Indokok: A rakoviczai gör.-kel. egyházközség 1875. évi 1182., s utóbb 1879. évi 12,596. sz. alatt, miután igényeivel a m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter által 15,473/1873. sz. alatt birói útra utasittatott, keresetet inditott a temesvári kir. törvényszék előtt a gör.-kath. vallásra áttért tagjaiból alakult rakoviczai gör.-kath. hitközség ellen azon papi telek birtokának megitélése iránt, mely az 1818. évi úrbéri rendezés alkalmával a gör.-keleti lelkész ellátására kihasittatott s a telekkönyvi helyszíneléskor az ottani gör.-keleti plébánia tulajdonául vétetett fel, de jelenben a gör.-kath. hitre áttért községi lakosokból alakult gör.-kath. egyházközség nevében az ottani gör.-kath. lelkész által birtokoltatik. Ezen, a nevezett kir. törvényszék és a budapesti kir. Ítélőtábla által érdemleges Ítéletekkel elbírált perben a m. kir. Curia 1882. évi ápril hó 13 án tartott polgári teljes ülésében 8512/1881. sz. alatt a következő, ugyanazon évi ápril 21-én hitelesitett határozatot hozta: »Tekintve, hogy a rakoviczai 1818. évi úrbéri rendezés alkalmával két görög-keleti lelkész fentartására adományozott két egész telek egyike iránt az ottani görög-keleti egyházközség és a lugosi görög-kath. püspöki ordinariatus között fenforgó vitás kérdés tisztán a magánjog és telekkönyvi rendtartás szabványai szerint el nem dönthető ; mert a mód, melyen ezen telek eredetileg szereztetett, nem magánjogi szerzési mód, és mert a jelen és ehhez hasonló esetekDen a legfőbb kegyúri hatóság alatt álló lelkészi javadalmazás hováforditása forog kérdésben ; tekintve, hogy az ily kérdések eldöntése első sorban mindenkor az egyházpolitikai útra tartozott, és hogy az egyházpolitikai hatóságok ezen hatáskörén az 1848 : XX. törvényczikk 7. § a sem változtatott; tekintve, hogy e felfogás mellett az ujabb törvényhozás, jelesen az 1868. évi LX. törvényczikk rendelkezése is szól, mely szerint a szerb és román görög keletiek között felmerülhető hason vagyoni kérdések elbírálása nem a különben illetékes rendes bíróságokra, hanem ő Felsége által e végre delegálandó bíróságra bízatott; tekintve végre, hogy e kérdések szabályozása az előrebocsátottakhoz képest, vagy a fennérintett közkormányzati uton való elintézést, vagy törvényhozási intézkedést igényel: ezen okoknál fogva a kir. Curia jelen vitás ügyet a rendes bíróságok hatósága alá tartozónak nem tekinti. Minthogy pedig ezen határozat a m. kir. vallás- és közoktatás ügyi miniszter urnák ezen perben é) alatt mellékelt 1874. évi január 15-én 15,473. sz. alatt kelt perre utasító rendeletével ellenkezik és e szerint oly illetőségi összeütközés esete merült fel, melynek elintézésére az 1869. évi IV. törvényczikk 25. §-a a minisztériumot hatalmazta fel, az iratok jelen határozat kapcsában az elnökség utján a miniszterelnök úrhoz áttétetnek.« Ennek folytán az illető ügyek a minisztertanács elé terjesztettek,