Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

244 Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. szolgáló Ítélet feloldatott, a végrehajtást szenvedőnek jogában áll az általa birói letétbe helyezett pénz kiutalását kérni, mert a törvényhozás, ha részére ezt a jogkedvezményt biztositotta, bizonyára előnyösebb jogi helyzetet kivánt biztositani, mint annak, ki e jogkedvezményt nem veszi igénybe; továbbá mint fennebb is érintett, ezen letétre végrehajtató nem szerzett zálogjogot, nem volna jogi alapja annak, hogy végrehajtást szenvedő arra kényszeríttessék, hogy több éven át pénzét birói letétben tartassa a rendesnél kedvezőtlenebb kamatozás mellett; végül jöhet elő eset arra is, hogy végrehajtató joga már jelzálogilag biztositást nyert s ily esetben hol van jogi alap arra nézve, hogy végrehajtató kétszeres biztositék felett rendelkezzék. Mindezek alapján a rendelkező részben foglalt jogelvet a kolozsvári királyi Ítélőtábla kimondandónak s határozattárba felveendőnek találta. Kolozsvárott, 1896. évi október 29. napján. Hitelesíttetett az 1897. évi április hó 22-én tartott nyilvános ülésben. 6. szám. Ha a végrehajtató végrehajtást szenvedőnek előbb csak ingó vagyonára, azután pedig külön kérvénynyel ingatlan vagyonára, vagy megfordítva előbb csak ingatlan vagyonára, azután pedig külön kérvénynyel ingó vagyonára kéri a végrehajtás elrendelését, az utóbbi kérvény költsége a végrehajtást szenvedő terhére rendszerint nem állapítandó meg. Indokok: Az 1881. évi LX. t.-cz. 43. §-a szerint a végrehajtatónak jogában áll a végrehajtást szenvedő ingóságaira vagy ingatlanaira, vagy egyidejűleg mindkét minőségű vagyonára vezetni a végrehajtást; ha tehát a végrehajtató a végrehajtást szenvedőnek előbb csak ingó vagyonára, azután pedig külön kérvénynyel ingatlan vagyonára, vagy megfordítva előbb csak ingatlan vagyonára, azután pedig külön kérvénynyel ingó vagyonára kéri a végrehajtás elrendelését, az utóbbi kérvény nem tekinthető az 1881: LX. t.-cz. 117. §. alá eső folytatólagos kielégítési végrehajtási kérvénynek, minélfogva a 117. §. utolsó bekezdésének a kérvény költségére vonatkozó rendelkezése nem alkalmazható ugyan: de még sem állapitható meg az utóbbi kérvény költsége a végrehajtást szenvedő terhére ; mert az idézett t.-cz. 43. §. szerint módjában állott a végrehaj tatónak a végrehajtást az ingókra és ingatlanokra egyidejűleg kérni, a miből folyik, hogy végrehajtást szenvedő az ujabb kérvény költségével rendszerint nem terhelhető ; s ez alól kivételnek csak akkor lehet helye, ha az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy kétszeri kérelmezés nem több költség okozásáért történt (pl. végrehajtató a második kérvényben igazolja, hogy végrehajtást szenvedő ingó vagyona, a melyre a végrehajtást első izben kérte, a végrehajtási kérvény beadása idejében meg volt, de a végrehajtás foganatosításának időpontjáig elidegenittetett és megsemmisíttetett.) Kolozsvárott, 1901- évi márczius hó 21-én. Hitelesíttetett az 1901. évi márczius hó 27-én tartott nyilvános ülésben.