Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. 239 tekintve továbbá, hogy ezek szerint a kereset halasztó hatályának kérdése a pertől független és önálló perenkivüli eljárást igényel, a miből következik, hogy a keresetben előadott ily kérelem a per sorsát nem osztja; s tekintve végül, hogy az a körülmény, miszerint az elsőbiróság az 1881. évi LX. t.-cz. 31. §-ának második bekezdése alapján az iránt, hogy a végrehajtás megszüntetésére, korlátozására vagy felfüggesztésére irányuló kereset a végrehajtás folytatására halasztó hatálylyal bir-e vagy nem ? a tárgyalást elrendelő végzésben határoz, ezt az önálló s a pertől független kérdést a kifejtettek szerint peres kérdéssé nem teszi: ki kellett mondani, hogy a kir. járásbirósági ily végzés nem az 1893: XVIII, törvényczikk 214. §-ának utolsó pontjában, hanem ugyanama 230. § ában megjelölt végzések közé tartozik és hogy annak megvizsgálása nem a kir. törvényszék mint felebbezési biróság, hanem a kir. ítélőtábla hatósági körébe tartozik. Kelt Kassán, a kir. Ítélőtábla I-ső polgári tanácsának 1898. évi október hó 19. napján tartott ülésében. Hitelesíttetett a kassai kir. Ítélőtábla I. polgári tanácsának 1898. évi október hó 21. napján tartott ülésében. 5. szám. Az ügyvédi képviselet mellett kért és foganatosított végrehajtásból kifolyóan a bírósági végrehajtó részére bíróilag megállapított dijaknak és költségeknek megfizetésére első sorban az ügyvéd kötelezendő.* Indokok: Midőn a biróság a végrehajtásnak ügyvéd közbenjöttével való foganatosítását rendeli el, a bírósági végrehajtó már a végrehajtást elrendelő végzésben azt a kötelező utasítást nyeri, hogy a hatáskörébe eső végrehajtási cselekményeket, a végzésben megnevezett ügyvéd vagy megbízottjának jelentkezése esetében teljesítse, mely kötelező birói utasításból következik, hogy a bírósági végrehajtó eljárása folyamán magával a végrehajtató féllel nem érintkezik, és hogy vele szemben a hatáskörébe eső hivatalos eljárást igénybe vevő félnek közvetlenül maga az ügyvéd tekintendő. Figyelembe véve, hogy a rendes állami javadalmazásban nem részesülő bírósági végrehajtókat, nyilván e helyzetök méltatásával az 1875: IX. t.-cz. végrehajtása tárgyában 1875. évi 26,020. sz. alatt kiadott igazságügyministeri rendelet 27. §-a is feljogosítja arra, hogy a mennyiben bíróilag megállapított dijaik és költségeik felhívásra azonnal ki nem fizettetnek, fizetési meghagyás kibocsátását és ennek sikertelensége esetén a végrehajtás elrendelését is kérhessék, a mely igényöket pedig jogos érdekűknek megfelelő sikerrel csakis ngy érvényesíthetik, ha a törvényes kényszert az ellen vehetik alkalmazásba, a kinek fellépése folytán a költséget okozó végrehajtási cselekményt * Lásd a perbeli költségekre nézve a m. kir. Curiának XI. számú polgárjogi döntvényét.