Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. 237 3. szám. A csődtörvény 9. §. második bekezdésének az a rendelkezése, hogy a csődnyitásig lejárt „záros határnapok" helyett a tömeggondnok kérelmére uj határnapok tüzendők, a kielégítési vagy biztosítási végrehajtást rendelő végzések elleni íelfolyamodás beadására szabott határidőkre nézve is alkalmazandó. Indokok : A törvényes gyakorlat megállapodott abban, hogy a csődtörvény 9. §. második bekezdésében emiitett »záros határidők« alatt a felebbviteli jogorvoslatok beadására szabott határidők is értendők : valamint arra nézve sem tér el a biróságok gyakorlata, hogy az idézett törvényszakasznak a csődnyitásig lejárt határidőkre vonatkozó intézkedése csakis oly határidőkre nézve alkalmazható, a melyek rövid idővel a csődnyitás előtt jártak le. Ellenben arra a kérdésre nézve, hogy vájjon a csődtömeggondnok a végrehajtási eljárásban elmulasztott határidők tekintetében is részesithető-e a csődtörvény 9. §. második bekezdésének jogkedvezményében, eltérő a gyakorlat. Habár a törvény szövegében csakis a közadós által folyamatba tett, vagy az ellene inditott »perekben« a csődnyitásig le nem járt határidőkről, illetve a csődnyitásig lejárt »záros határnapokról* van szó és habár a törvénynek ily kivételes jellegű rendelkezéseinél inkább a megszoritó magyarázat volna helyén; tekintve még is, hogy a polgári per fogalma tágabb értelemben véve az abból felmerült végrehajtást is magában foglalja, a törvény szövege nem zárja ki azt a magyarázatot, hogy annak intézkedése a végrehajtási eljárásban lejárt záros határidőkre is vonatkozik és tekintve, hogy a szóban forgó törvény rendelkezésének nyilván az a czélja, hogy a vagyonbukott által a csődnyitást közvetlenül megelőző napok zavarában elmulasztott jogvédelmet a tömeggondnok utólag pótolhassa és a törvény eme ezéljával össze nem egyeztethető az a feltevés, mintha a törvényhozó ezt a jogkedvezményt csakis a szoros értelemben vett perbeli határidőkre kivánta volna szoritani, ellenben a végrehajtási eljárás folyamán szabott záros határidőknek kivétel nélkül szabad folyást kivánt volna engedni, nem pedig azért, mert azok a tekintetek, melyek az idézett törvény rendelkezésének alapul szolgáltak, a végrehajtási eljárásban elmulasztott határidőknél még inkább előtérbe lépnek és tekintve, hogy a perbeli határidők elmulasztásával járó hátrányok különben is a legtöbb esetben igazolással vagy perujitással helyrehozhatók, holott a végrehajtási eljárásban a most emiitett jogorvoslatoknak helye nincs és tekintve végre, hogy a végrehajtási törvény 34. §. második bekezdése értelmében a végrehajtási eljárás folyamán megengedett felfolyamodásokra nézve — a mennyiben ugyanaz a törvény külön intézkedést nem tartalmaz — az általános rendelkezések alkalmazandók : mindezekből következik, hogy elvileg nem lehet kizárva az, hogy a csődtömeggondnok a végrehajtási eljárásban is a csődnyitásig lejárt határidők helyett uj határidők kitűzését kérhesse, illetve, hogy