Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

198 Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. is: ez a körülmény nem zárja ki azt, hogy a biróság hatásköre az eljárás bármely szakában hivatalból is vizsgálat tárgyává tétessék, a miként ezt különben kétségenkivülivé teszi az is, hogy az 1893. évi XVIII. t.-czikknek életbelépte előtt érvényben volt polgárig peres eljárás szabályai szerint a birói hatáskör kérdése az eljárás bármely szakában hivatalból volt megvizsgálandó, az 1893 : XVIII. t.-czikk 13. §-a pedig a polgári peres eljárásnak mindazokat a szabályait, a melyek nem különösen a sommás eljárásra vonatkoznak — e szerint tehát a birói hatáskörnek az eljárás bármely szakában hivatalból való vizsgálatára vonatkozó rendelkezést is — kifejezetten fentartotta. Tekintettel ezenfelül egyrészről a kir. törvényszék s másfelől a kir. járásbíróság előtt folytatott perekben használható jogorvoslatok különbözőségére, valamint arra, hogy ugy az 1868 : LIV. t.-cz., valamint az 1893 : XVIII. t.-cz. rendelkezése szerint is, a törvény által megállapított jogorvoslattól eltérni nem lehet, kétségtelen az, hogy a törvény eme különböző jogorvoslatok között való választást nem kivánta a felek tetszésére bizni. Nyilvánvaló ez az 1893. évi XVIII. t.-cz. 17. íjának abból az intézkedéséből is, mely a birót kifejezetten arra kötelezi, mikép akkor, ha a keresetből kitűnik, hogy az ügy nem tartozik a sommás eljárásra, a keresetet idézés kibocsátása nélkül visszautasítani tartozik. Aelt Debreczenben, 1897. évi deczember hó 9-én. Hitelesíttetett 1897. évi deczember hó 23-án. A győri kir. ítélőtáblának a határozattárba fölvett határozatai. 1. szám. Abban az esetben, ha a végrehajtást szenvedő a végrehajtás alapjául szolgáló okiratban (ítéletben, bírósági egyezségben) csupán csak a váltólevél vagy az adóslevél kiadására van kötelezve, de nem egyúttal arra is, hogy a kiadandó adóslevél vagy váltólevél fel nem találása esetére az adóslevélbeli' vagy a váltóösszeget megfizetni, esetleg birói letétbe fizetni (biztosítani) tartozik, az 1881. t.-cz. 217. §-a nem alkalmazható. Mert az 1881 : LX. t.-cz. 217. §-a megengedi ugyan, hogy a végrehajtató akkor, ha a végrehajtást szenvedő bizonyos ingó vagyonnak, vagy meghatározott nemű vagy fajú ingóság megállapított mennyiségének kiadásában van elmarasztalva, de a végrehajtás azért nem foganatosítható, mivel a kiadandó ingó a végrehajtást szenvedőnek birlalatában nincs, s ha a végrehajtás alapjául szolgáló okirat erre az esetlégre intézkedést nem tartalmaz, a kiadandó, de meg nem levő ingóság egyenértéke erejéig biztosítási végrehajtást foganatosíthasson, az egyenértéket bíróilag megállapittassa, azután pedig az egyenértéket kielégítési végrehajtás utján a maga részére behajthassa;