Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. 197 meg az a körülmény sem, hogy ha az egy közös ítéletben elbírált több külön kereset tárgyának együttes értéke járulékok nélkül a 200 irtot meghaladja, mert a felülvizsgálati hatáskör megbirálásánál nem az egyesitett érték, hanem a két vagy több kereset tárgya és elkülönített értéke az irányadó. Kelt Debreezenben, 1890. évi május 6-án. Hitelesíttetett 1896. évi május 13-án. 7. szám. A kir. járásbíróság előtt sommás uton indított olyan örökösödési perben, a melyben a hagyaték értéke az adósságok és terhek levonása nélkül 200 frtot meghalad, a bírói hatáskör kérdése az eljárás bármely szakában akkor is megvizsgálandó, ha az eljárás folyamán az alperes a birói hatáskör ellen kifogást nem tett.* Indokok: Mielőtt az uj sommás eljárásról szóló törvény hatályba lépett volna, minden örökösödési per — az 1868 : LIV. t.-cz. 37. §-hoz képest — kivétel nélkül az illető kir. törvényszék hatáskörébe tartozott s az 1893 : XVIII. t.-czikk ettől az általános szabálytól eltérő kivétel gyanánt csupán azokat az örökösödési pereket utalta a kir. járásbíróságok hatáskörébe, a melyekben a hagyaték értéke az adósságok és terhek levonása nélkül 200 frtot meg nem halad. A törvénynek eme kivételes rendelkezése tehát a megállapított értékhatár korlátait meghaladó örökösödési perekre kiterjesztőleg nem alkalmazható, nem pedig annál kevésbbé, mert az 1893 : XVIII. t.-cz. 1. §-a harmadik pontjának abban a rendelkezésében, hogy a kir. járásbíróság elé utalt örökösödési perekre nézve alacsony értékhatár állapíttatott meg, kétségtelen kifejezést nyer az az irányelv, hogy a kir. járásbíróságok hatásköre az örökösödési pereknek csakis csekélyebb és jelentéktelenebb részére korlátoltassék. A törvénynek ebben az intézkedésében pedig benfoglaltatik az a czélzat, hogy a kir. járásbíróságoknak ekként megállapított hatásköre a nagyobb értékű és fontosabb örökösödési perekre a felek akaratával se legyen kiterjeszthető. Az ellenkező felfogás arra a helytelen feltevésre nyújtana alapot, mintha a törvény a felek tetszésétől tette volna függővé azt, hogy bármely örökösödési per, tekintet nélkül tárgyának értékére, sommás eljárás utján tárgyaltathassék és intéztethessék el. Már pedig, tekintve az örökösödési perekben megoldandó kérdéseknek legtöbb esetben bonyolódott voltát, a törvénynek ilyes czélzatot tulajdonítani nem lehet. Ha tehát a felek a törvényes értékhatárt meghaladó örökösödési perben a járásbíróság hatásköre ellen kifogást nem emelnek * Lásd a győri kir. Ítélőtáblának 11. számú határozatát a felülvizsgálat szempontjából. Ez a határozat nem felel meg a Curia gyakorlatának. Az örökösödési perbíróság ugyanis most már nem ügybiróság, a melytől eltérésnek nem volna helye. Nem képez tehát pergátló akadályt, hogy felperes a pert a járásbíróság elé vitte és nem a törvényszékhez, és igy, ha alperes pergátló kifogást nem tett, a járásbíróság az általa elfogadott keresetet, hatáskör hiányából, hivatalból többé vissza nem utasíthatja.