Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. 193 czimen teljesített fizetéseket, mig ezzel szemben alperes tagadja a haszonbérletbe vételt és azt állítja, hogy ő az ingatlant felperesből megvette és a fizetéseket a vételár kamatai fejében teljesített. A felek állításaik bizonyítására tanukat hívtak fel, a kihallgatott tanuk vallomása azonban egyik fél állítása mellett sem nyújtván bizonyítékot, az elsőbiróság annak megállapítása czéljából, vájjon a felek között haszonbérleti viszony jött-e létre, alperesnek az 1893. évi XVIII. t.-cz. 9G. §. 1. bekezdése értelmében eskü alatt való kihallgatását elrendelte és esküre is bocsátotta, ennek vallomása alapján a bíróság felperest keresetével elutasította. A felebbezési bíróság ellenben, habár a bizonyítási terhet szintén felperesre hárította, egyéb bizonyíték hiányában felperesnek kihallgatását rendelte el és ezt bocsátotta esküre, a kinek vallomása alapján a haszonbérleti viszony megállapításával alperest marasztalta. A felebbezési bíróság ítélete ellen alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az 1893:XV1II. t.-cz. 185. §. a) és c) pontja alapján, mert a felebbezési bíróság az idézett törvény 96. §-ának ellenére felperest esküre bocsátotta és mert ekként a haszonbérleti viszonyt megállapította. A budapesti kir. ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság az ügy eldöntése alkalmával a felülvizsgálati kérelemnek helyt adott, egyúttal a határozattárba felvétetni rendelte a következő határozatot: A felebbezési bíróság az 1893. XVIII. t.-cz. 156. §. második bekezdése esetében, a bizonyító fél eskü alatt való kihallgatásánál az idézett törvény 96. §-ának első bekezdésében foglalt bizonyítási szabályokhoz kötve van.* mert: habár az 1893 : XVIII. t.-cz. 156. §-a külön rendelkezést nem is tartalmaz a tekintetben, hogy a fél eskü alatti kihallgatásának elrendelésénél a felebbezési bíróság az 1893: XVII. t.-cz, 96. és 64. §-aiban megállapított bizonyítási szabályokhoz alkalmazkodni köteles; tekintve azonban, hogy az idézett törvény 130. §-a szerint a járásbíróság előtti sommás eljárás szabályai a felebbezési eljárásban is megfelelően alkalmazandók, a törvény 156. §-a rendelkezésének nem lehet más értelmet tulajdonítani, mint azt, hogy a felebbezési bíróság a bizonyításra kötelezett felet csak abban az esetben bocsáthatja esküre, a mikor a 96. §-ban megállapított bizonyítási szabályok azt megengedik. Erre utal egyébiránt az eme törvény tárgyalásakor az igazságügyminister által előterjesztett indokolásnak az a része is, a melyben annak ad kifejezést, hogy a javaslat csupán azt az eshetőséget nem akarta kizárni, hogy a felebbezési bíró esetleg az ellenfelet * Ez a határozat csak annyiban jöhet alkalmazásba, a mennyiben a felebbezési biróság a S. E. 156. §-a értelmében a fél eskü alatti kihallgatásának ismétlését határozta el. Mert ellenkező esetben s a midőn az alperes az elsőbiróságnál már kihallgattatott és esküre bocsáttatott, nincs helye annak, hogy a mennyiben felebbezési biróság a felperes kihallgatását és esküre bocsátását elrendelte, az alperes újra kérje eskü alatti kihallgatását, mert a felperes esküre bocsátása esetében mindkét fél eskü alatt már kihallgattatván, a 95. §. rendelkezésének elég van téve. Grecsák: Magyar Döntvénytár. I. 13