Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A kir. Ítélőtábláknak 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a hozott polgári döntvényei. 173 ha ellenben ugyanazt a jogot nem viszonkeresettel, hanem külön keresettel érvényesiti, mely az ellenfele keresetével perjogi szempontból nincs összefüggésben, a két per együttes tárgyalása és eldöntése folytán azok tárgyának értékét össze kellene számitani. Ha a perek egyesitése folytán a pertárgy értéke összeszámításának helye lenne s a pertárgy értékének meghatározásánál ez az összérték volna irányadó: ez az érték irányitaná azt is, hogy mikor, minő perorvoslatnak van helye. így az eljáró biróságoknak a perek egyesitésére és elkülönítésére vonatkozó, felébb vitellel meg nem támadható (id. törv. 40. §. második bekezdése) s ennélfogva korlátlan határozata s nem a törvény szabná meg egyes esetekben a felebbvitel megengedhetőségét, a mi az értékre fektetett felebbviteli rendszerrel sem lenne megegyeztethető. Ezeknél fogva a kir. Ítélőtábla az 1893. évi XVIII. t.-cz. 43. §. alapján egyesitett pereket az egyesités tartama alatt is önálló pereknek tekinti; a per tárgyának értékéül az egyes keresetekkel követelt értéket fogadja el. Ez az érték szolgál alapul mindarra, mire az érték befolyást gyakorol. Minthogy pedig az egyesitett és el nem különitett pereknek együttes eldöntésben kell részesülniük : oly esetekben, midőn egyik egyesitett perben — értékre való tekintettel — a felebbvitel ki van zárva, az együttes eldöntés czéljából ennek a kisebb pernek is az elé a felebbviteli biróság elé kell kerülni, mely a tárgyánál fogva nagyobb értékű per eldöntésére hivatva van. Ez abból a czélszerüségből foly, mely a perek egyesitését és azoknak együttes elbirálását indokolja. A kir. Ítélőtáblának ezzel a döntvényével elfogadott elvet teszi magáévá a »magyar polgári perrendtartásról« szóló törvényjavaslat 480. §-a, illetőleg a képviselőház igazságügyi bizottságának tárgyalása alapján szerkesztett 517. §-a is. Kelt Marosvásárhelyen, a kir. Ítélőtáblának 1903. évi október hó 31-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett 1903. évi november hó 38-án. A nagyváradi kir ítélőtábla polgári döntvényei. 1. szám. Ha az árverési vevő az árverési feltételeknek eleget nem tett, 9 e miatt az 1881 : LX. t.-cz. 185. §-a alapján a telekkönyvi hatóság ujabb árverést rendelt el, a megtartott ujabb árverés után a 187. §-ban szabályozott utóajánlatnak helye van. A m. kir. Curiának az 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a alapján VII. szám alatt hozott, azonos elvi kijelentést tartalmazó döntvénye folytán tárgytalan.