Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

174 A kir. Ítélőtábláknak 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a hozott polgári döntvényei. 2. szám. A hagyatéki eljárás alkalmából felmerült közjegyzői dijaknak és költségeknek a hagyatéki vagyonra leendő telekkönyvi biztositása iránt intézkedhetik e a hagyatéki biróság, ha erre nézve a közjegyző és az örökösök a hagyaték tárgyalása alkalmával megállapodtak és a telekkönyvi bekebelezés által való biztositást a tárgyalási jegyzőkönyvben kérték ? Vonatkozással a kir. Ítélőtáblának 3333/1901. polg. és 2953/1903. polg. sz. a. hozott ellentétes határozataira. Határozat. A hagyatéki eljárás alkalmából felmerült közjegyzői dijaknak és költségeknek a hagyatéki vagyonra leendő telekkönyvi biztositása iránt a hagyatéki biróság az átadó végzésben akkor sem intézkedhetik, ha erre nézve a közjegyző és az örökösök a hagyaték tárgyalása alkalmával megállapodtak és a telekkönyvi bekebelezés által való biztositást a tárgyalási jegyzőkönyvben kérték. Indokok: A hagyatéki biróság ügybiróság. Mint ilyennek a hatáskörébe csak azok a teendők és olyan terjedelemben tartoznak, a melyeket a törvény hatáskörébe tartozóknak különösen megszab. Az örökösödési eljárási törvény (1894: XVI. t.-cz.), a mely törvénynek különben is az a czélja és rendeltetése, hogy az örökhagyó hagyatékának az örökösök részére való átháramlását elősegítse, köz vetitse, biztositsa és az ezekkel összefüggő kérdéseket rendezze, határozott rendelkezéseket tartalmaz a tekintetben, hogy a hagyatéki biróság ebben a hatáskörében milyen intézkedéseket tehet, illetve tartozik megtenni. Az emiitett törvény 117., 119., 120. és 121. §§-ban különösen rendelkezik az eljáró kir. közjegyző részéről igényelhető dijakról és költségekről, azoknak befizetéséről, esetleg behajtá sáról és arról is, hogy ezek tekintetében a hagyatéki biróságra milyen teendők hárulnak, rendelkezvén akképen, hogy azok az átadó, esetleg a perreutasitó végzésben állapittatnak meg és ba a tárgyalások soráü ki nem fizettettek, a közjegyző kérelmére a hagyatéki biróságnak az átadást vagy perre utasítást rendelő végzésben megteendő rendelkezésére első sorban a kötelezetteknek ingóságaiból közadók módjára hajtandók be, a behajtásnak ily módor való sikertelensége esetében pedig a hagyatéki biróság a fizetésre kötelezetteknek ingatlanaira rendeli el a kielégitési végrehajtást. A törvény tehát a dijaknak és költségeknek kifizetése, illetve behajtása felől ekképen rendelkezvén, egyrészt módot nyújt a kir. közjegyzőnek arra, hogy díjait a hagyatéki biróság közvetítésével behajthassa, másrészt határozottan megszabja a hagyatéki biróságnak hatáskörét is a behajtás körüli teendők tekintetében ; a mely rendelkezés a hagyatéki biróságra irányadó lévén, attól eltérő eljárást nem foganatosíthat, vagyis ha a kir. közjegyző dijainak a behajtását nem kívánja, hanem azok kifizetésére a kötelezetteknek esetleg haladékot enged, ezeknek biztosítása iránti intézkedés a hagyatéki biróság hatáskörébe nem tartozik és ez azt el nem rendelheti.