Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

166 A kir. Ítélőtábláknak 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a hozott polgári döntvényei. a jogelődnek a legszemélyesebb jogai, a melyeknek létezése az ő személyével össze vannak forrva; ez az általános szabály alkalmazandó az úgynevezett részleges jogátháramlásnál is, midőn a jogelődnek csak bizonyos jogi követelése száll át a jogutódra. Az élők közötti jogátruházás egyik neme az engedmény, amelynek fogalmát az osztrák ptkv. 1392. §a következően határozza meg: »Midőn valamely követelés egyik személy által a másikra ruháztatik s ez azt elfogadja, akkor a jognak átváltoztatása uj hitelező közbejöttével létesül, az ily szerződés átengedésnek (cessio) hivatik; az 131)3. §. szerint az engedményezésnek tárgya lehet minden elidegeníthető jog, kivéve azokat, melyek a személyhez kötvék, következőleg azzal elenyésznek. A birói illetékesség tekintetében a felek szerződő akarata, mint fentebb érintetett, szabadon érvényesülhet, továbbá pedig ott, hol a törvény biztosított valamely követelésnek kivételes birói illetékességet, ott a hitelező jogos érdekéből, illetve a követelés tárgya minőségéből indult ki; s maga a követelés pedig vagyonjogi természetüT s az, hogy mely biróságnál érvényesíthető, az lényegével teljesen összefügg; ennélfogva bizonyos követelésnek valamely biróságnál való érvényesítési joga nem tekinthető oly személyes jognak, mely az illető személylyel annyira össze lenne forrva, hogy ne lenne jogutódlásnak helye; mert e tekintetben a jogutódlás különböző nemei közt nincs külömbség; teljesen egy, ha engedményes, vagy örökös, vagy pedig utóbbi czégbirtokos érvényesiti a jogát; jogi képtelenség volna az örököst elzárni attól, hogy annál a biróságnál érvényesíthesse jogát, a hol az örökhagyónak tenni jogában állott volna, ez ellenkeznék a jogutódlás természetével; avagy helyes volna-e valamely czég átruházása esetén a czég utóbbi birtokosától a jogot megtagadni ? Az engedményezést közelebbről tekintve, mint az előrebocsátott fogalom meghatározásból kitűnik, csupán a hitelező személyében áll be változás, s az általános polgári törvénykönyv 1394. §-a szerint az engedményes jogai azonosak az engedményező jogaival, az adós helyzete változatlan marad; ezzel az elvvel is ellenkeznék az, ha az engedményes a kivételes biróságnál való perelhetési jogát az engedményezett követelésre nézve elvesztené; s az adósnak jogi helyzetét jelentékenyen javitaná az, ha az engedményes őt csak a perrendtartás 30. § án alapuló rendes birósága előtt vonhatná perbe. Mindezeknél fogva: a) tekintettel arra, hogy a birói illetékesség szabályozása a felek dispositiójának alá van vetve ; b) valamely követelés csak bizonyos biróságnál való érvényesithetési joga magával a követelés lényegével össze van forrva: miért oly személyes jognak nem tekinthető, mely másra át nem szállhatna; c) végül tekintettel az engedménynek feltüntetett jogi hatályára ; a rendelkező részben körülirt jogi elveket kimondani kellett. Kelt Kolozsvárott, a kir. Ítélőtáblának 1897. évi deczember 31 én tartott teljes ülésében. Hitelesittetett 1898. évi január hó 5-én.