Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

162 A kir. Ítélőtábláknak 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a hozott polgári döntvényei. is, midőn a X. fejezetben szabályozott eljárás mellett az örökhagyó házastársa, vagy valamelyik örökös a hagyaték tárgyát nem képező saját ingatlanait is az osztályba bevonatni akarja. Ha tekintetbe vesszük azt a fontos körülményt, hogy a tényleges birtokos telekkönyvezéséről szóló 1892 : XXIX. t.-cz. 2. §. 1. b) pontjának rendelkezése szerint a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése iránt való eljárás megindithatásának egyik esete ép a hagyatéki eljárás keretén belül merülhet fel, s mint későbbi törvény, az 1894. évi XVI. t.-cz. ezt a törvényt nem módositotta, hanem annak intézkedéseiben lefektetett alapelvet még tovább fejlesztette; ha tekintetbe vesszük, hogy a hagyatéki ingatlanoknak a megosztása nagyon fontos gazdasági érdekeket érint, s ha ez a X. fejezetben szabályozott eljárásnál a fenti esetben kizárva lenne s csupán az örökösödési bizonyitvány áttétele után a felek a telekkönyvi hatóságnál kérelmezhetnék az osztály telekkönyvi keresztülvitelét, az osztály megejtése igen sok esetben lehetetlenné válnék, mert időközben egy harmadik személy a hagyatéki ingatlanra, vagy az örökös által osztály alá bocsátandó ingatlanra jogokat szerezhetne, mi által az osztályhoz az ő hozzájárulása is megkívántatnék ; ha figyelembe vesszük azt, hogy a felek az osztály megejtése után az ingatlanokat rendesen tényleges birtoklásukba veszik, a törvényhozás saját alapeszméjével jutott volna ellentmondásba, ha az örökösödési bizonyitvány kiadását a fenti esetre kizárni akarta volna. Hogy ez nem volt a törvényhozó intentiója, kitűnik abból, hogy az örökösödési eljárási törvény 103. §-a szerint az esetben, ha a hirdetményi határidő alatt az ingatlanokra igény jelentetett be, a hagyaték tárgyalását rendeli el, igy ezen rövidebb hirdetményi eljárás mellé subsidiariter odaállitja a rendes eljárást. A rendes hagyatéki tárgyalás speciális czélját ugyanis az képezi, hogy a fontosabb érdekek megóvassanak, minő a kiskorúaknak érdeke; a X ik fejezet bevezető § ának ad kifejezést (98. §.), »ha azok, a kiket öröklési igény illet, miudnyájan korlátlan cselekvési képességgel birnak, öröklési igényeikre nézve, hivatalos eljárás nélkül is megegyezhetnek s az osztályt megállapíthatják« ; ha tehát a törvény a teljes korú, illetve önjogu feleknek módot nyújtott arra, hogy az osztályt megállapíthassák, mindenesetre az eszközöket is megkivánta adni s nem kizárni azt, hogy a törvény X. fejezetében szabályozott eljárás mellett a hagyatékhoz nem tartozó, de az örökhagyó házastársa, vagy valamelyik örökös által osztály alá bocsátott ingatlan az osztályba bevonassék s nem kivánhatta a nagykorú örökösöktől megvonni azt a jogot, a mely a rendes eljárás szerint, gyámhatósági jóváhagyás mellett, oly örökösödési ügyben is meg van engedve, melyben kiskorúak is érdekalve vannak. Ezek folytán a 436/1877. I. szám alatti jogesetből kifolyólag a fenti határozatot kimondani kellett. Kelt Kolozsvárott, a kir. Ítélőtáblának 1897 márczius 31-én tartott teljes tanácsülésében. Hitelesittetett 1897. évi április 30-án.