Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

138 A kir. Ítélőtábláknak 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a hozott polgári döntvényei. Minthogy pedig a végrehajtási törvény (1881 : LX. t.-cz.) » közönségesnél szigorúbb szabályok szerint megbírálandó igényperekben az igazolási jogosultság fentebb jelzett eseteit határozottan korlátozni kivánta, midőn az 1881 : LX. t.-cz. 97. §-ában az igénylőtől az igazolási jogot feltétlenül, tehát minden esetben megvonta : ennélfogva az igényperben az igénylő igazolással az eskületételi határnap elmulasztása miatt sem élhet. Kelt Budapesten, a kir. Ítélőtáblának 1892. évi márczius hó 26-án tartott polgári teljes üléséből. Hitelesittetett 1892. évi április 6-án. 2. szám. Az 1881 : LX. t.-cz. 1. §. b) pontja értelmében az 1881 : LIX. t.-cz. 48. §-ához képest a végrehajtás két egybehangzó feltétlenül marasztaló Ítélet alapján, tekintet nélkül a végrehajtás tárgyára és tekintet nélkül a másodbirósági Ítélet ellen közbevetett felebbezésére, elrendelendő e? (A 26,471/1891. és 11,924/1892. polg. számokhoz.) Határozat. Az 1881. LX. t.-cz. 1. §. b) pontja értelmében az 1881. LIX. t.-cz. 48. §-ához képest a végrehajtás két egybehangzó, feltétlenül marasztaló ítélet alapján tekintet nélkül a végrehajtás tárgyára és tekintet nélkül a másodbirósági ítélet ellen közbevetett felebbezésre, elrendelendő. Indokok : Az 1881 : LIX. t.-cz. 48. §-a általános szabályul kimondja, hogy ha a másodbiróság az elsőbiróság Ítéletét egészben vagy részben helybenhagyta, a helybenhagyott Ítéletnek vagy az Ítélet helybenhagyott részének végrehajtását, a különben törvényileg ki nem zárt felebbezés nem gátolja. Ez általános szabály alól kivételt e törvényszakasz második bekezdésében egyedül a megítélt eskü letételére nézve állapit meg; e szerint tehát kétségtelen, hogy az idézett törvény különbséget nem tesz a végrehajtás tárgyai között; következően két egybehangzó, feltétlenül marasztaló Ítélet alapján tekintet nélkül arra, hogy a végrehajtás tárgyát bizonyos ingó vagyonnak átadása, vagy valamely ingatlanra vonatkozó tulajdonjog, vagy más dologi jog, vagy ingatlannak, vagy dologi jognak birtoka és használata, vagy valamely munka vagy másnemű teljesítés képezi-e (1881 : LX. t.-cz. 214., 220., 221., 222. § ai): a végrehajtás elrendelendő. A törvénynek eme világos rendelkezésével szemben az a felfogás, hogy mivel a telekkönyvi rendelet 84. §-ának c) pontjában és a 151. §-ában a telekkönyvi bekebelezés alapjául szolgálható közokiratok közt csakis jogerejü birói határozatokról tétetik említés s hogy így a végrehajtás, ha annak tárgya ingatlan vagy más dologi jog, az 1881 : LIX. t.-cz. 48. §. feltételei fenforgása esetében sem volna elrendelhető, nem birhat megállható alappal azért, mert annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy a végrehajtás elrendelhető e, nem a telekkönyvi rendeletnek, hanem a perjognak és a végrehajtási törvénynek szabályai az irányadók.