Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának az 1890 : XXV. t-cz. 13. §-a döntvényei polgári ügyekben. 135 Határozat. Abban az esetben, midőn felperes keresetének elutasításával perköltség viselésére köteleztetik, ha az elsőbiróság Ítélete a másodbiróság által helyben hagyatik, — habár a másodbíróság ítélete ellen felperes a törvény által megengedett további felebbezést adott is be, a perköltség iránt a kielégítési végrehajtás rendes perekben elrendelhető. Indokok: Az 1881 : LIX. 48. §a értelmében, ha a másodbiróság az elsőbiróság Ítéletét egészben vagy részben helybenhagyta, a helybenhagyott ítéletnek vagy az Ítélet helybenhagyó részének végrehajtását a különben törvényileg ki nem zárt felebbezés nem gátolja. A törvénynek most idézett rendelkezése a midőn kimondja, hogy a másodbiróság helybenhagyó Ítélete ellen használt felebbezésnek a végrehajtásra halasztó hatálya nincs, nem tartalmaz megkülönböztetést arra nézve, hogy a felperes által közbetett felebbezésnek az alperes javára megítélt perköltség tekintetében a végrehajtásra nézve halasztó hatálya lenne, jóllehet az idézett szakasz második bekezdésében a megítélt eskü letételére a felebbezés halasztó hatályát fentartotta, tehát csakis e részben tett kivételt az első bekezdés általános rendelkezése alól. Az idézett 48. §. rendelkezésének megfelel az 1881 : LX. t.-cz. 1. §. b) pontja is, mely szerint kielégítési végrehajtásnak van helye a polgári bíróságoknak jogerőre nem emelkedett azon marasztaló ítéletei alapján, melyek ellen a végrehajtásra halasztó hatálylyal nem biró felebbezés használtatott, a nélkül, hogy a törvény itt is megkülönböztetné, hogy a marasztalás a per főtárgyára vagy a perköltségre terjed ki, holott ezzel ellentétben a törvénynek a biztosítási végrehajtás elrendelését szabályozó 223., 224., 225., 226. és 227. íjaiból kitűnik, hogy az azokban a §-okban meghatározott esetekben biztosítási végrehajtásnak csak a per főtárgyára nézve van helye. Nincs tehát törvényes alapja annak a feltevésnek, hogy a pernyertes alperes a megítélt perköltségnek végrehajtás utján való behajtását a másodbiróság helybenhagyó ítélete alapján további felebbezés beadása esetén ne szorgalmazhassa, a minek megtagadása különben ellenkeznék is azzal az elvvel, hogy a perben a törvény mindenik peres félnek egyenlő jogot biztosit. A mennyiben azonban sommás perekben a másodbirósági ítéletek végrehajthatóságáról a S. E. törvény 169. §a kapcsolatban a 117. §-al az 1S81 : LIX. t.-cz. 48. §-ától eltérőleg rendelkezik, ennek a §-nak hatálya tehát most már csak a rende3 perekre terjed ki, a határozatban ennek a körülménynek is kifejezést kellett adni. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1902. évi január hó 17-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon év február 18-án tartott teljes ülésben. A debreczeni kir. ítélőtábla 7. számú polgári döntvénye. A felperest kereseti követeléseivel elutasító és perköltségben marasztaló két egybehangzó ítélet alapján, a másodbiróság ítélete ellen használt és törvéng szerint ki nem zárt további felebbezés esetén, az alperes kérelmére, a perköltség erejéig, a kielégítési végrehajtás, az 1881 : LIX. t.-cz. 48. §-a és az 1881 : LX. t.-cz. 1. §. b) pontja értelmében elrendelendő.