Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

Bp. 204. §. 51 Vette; s miután a büntetés kimondása eredménytelen maradt, a tárgyaló biró őt a Bp. 195. §-ának második bekezdése alapján letartóztatta. Ny. J. azonban az eskü letételére nyomban jelentkezvén, a tárgyaló biró annak megesketését, hivatkozással a Bp. 222. §-ának 2. pontjára, mellőzte és a tanút szabadon bocsátotta. C: Az engedetlen tanúval szemben a Bp. 195. §-a szerint igénybe vehető rendszabályok azt czélozzák, hogy az eskü letételét, a következményekre való figyelmeztetés daczára, törvényes ok nélkül megtagadó tanú elsősorban pénzbüntetéssel; s amennyiben ennek kimondása eredménytelen maradt, letartóztatással az eskü letételére szorittassék. Ezeknek a rendszabályoknak az alkalmazása a dolog természete szerint a tanú megesketésének előzetes elrendelését tételezi fel, minthogy ellenkező esetben, vagyis a tanú megesketésének előzetes mellőzése esetében az eskü letételére kényszerítő eszközök igénybevételének sem alapja, sem jogosultsága nincs. Nyilvánvaló ezekből, hogy a tárgyaló biró azzal az intézkedésével, mely szerint Ny. J. tanura a Bp. 195. §-a alapján az eskü letételének megtagadása miatt pénzbüntetést szabott; s mert ennek kimondása eredménytelen maradt, a tanút letartóztatta, habár annak megesketését mellőzendőnek találta, a törvényt megsértette. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslását alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani; egyúttal pedig a pénzbüntetés kiszabása tárgyában hozott végzést hatályon kivül helyezni és Ny. J. tanút a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdése értelmeién a törvény megsértésével kiszabott pénzbüntetés alól felmenteni kellett. (Je. 1908 ápr. 8. 2712. sz.) Bp. 204. §. 79. Ügyvédi irodai alkalmazott tanuzási mentessége. C: A védő, amikor a tanú kihallgatása már befejezettnek volt tekinthető, ellenezte, hogy a tanult olyanokra is kikérdezzék és oly részletek is ismertessenek, amelyek az ő ügyvédi irodájában történtek és amelyek elmondására engedélyt nem adott. Miért is ezen íanu vallomása ellen a Bp. 384. §-ának 8. pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt, amelyet a semmiségi panasz Írásbeli indokolásában a Bp. 384. §-ának 5. pontjára is alapit, mert a Bp. 204. §-ának 2. pontjában foglalt rendelkezésre való tekintettel S. F.-et a fent említett körülményekre semmiesetre sem vollt volna szabad kihallgatni; ennek daczára a főtárgyalási elnök nemcsak kihallgatta, hanem a vizsgálat rendén ugyanezen körülményekre vonatkozólag tett, de utóbb visszavont vallomását is felolvasta. A Guria u?y találta, hogy S. F. tanú kihallgatása nem ütközik a Bp. 204. §-ának 2. pontjában foglalt tilalomba, mert az em4*