Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

160 Bp. m. |. u) Amint a bűncselekményt (Btk. 306. §. \. tétel) tárgyazó két főkérdés szögezve van, a tettet megalkotó történeti események egész lefolyásában M. József és M. Zsigmond tettestársak voltak. Az esküdtbíróság mégis a jogos védelem tekintetében csupán M. Zsigmondra nézve intézett kéraést az esküdtekhez. Ámde az ide vonatkozó mellékkérdésnek igenleges eldöntésé­vel éppen az állapíttatott meg, hogv M. Zsigmond azért volt jogos védelemben, mert az ő cselekménye a M. József személye ellen in­tézett jogtalan és közvetlen támadás elhárítására szükséges volt. Minthogy a fökérdések szerint a két vádlottnak közreműkö­dése közös és együttes volt és önálló cselekmény nincs a M. József terhére körülírva, az anyagi jog, jelesen a Btk. 79. §-ában foglalt rendelkezéshez képest az következik, hogy ha M. Zsigmond javára a jogos védelem megállapittatott, ugy az a M. József javára is fennforog, mert M. Zsigmond éppen azért cselekedett a jogos vé­delem állapotában, mivel ez a cselekedet a M. József személyen el­len intézett támadásnak elhárítására szükséges volt. S minthogy ezeknél fogva az esküdtbíróság ítéletének az a rendelkezése, mely szerint M. Zsigmond másodrendű vádlott ja­vára a jogos védelmet megállapította s ennek alapján a vád alól felmentette, ellenben M. József elsőrendű vádlottat elítélte, érthe­tetlen (1908 február 27-én, 1569. sz.) v) Az elsőfokú bíróság a v.-akat a Btk. 301. §-ába ütköző, a 308. §-nak 2. tétele szerint minősülő, de a Btk 92. §-ának alkalma­zása folytán, a Btk. 20. §-ának 2. bekezdése 2. tétele szerint minő­sített halált okozó testi sértés vétségében mondotta ki bűnösöknek s azért őket a Btk. 308. §-a 2. tétele alapján, de a Btk. 92. §-ának al­kalmazásával személyenként négy hónapi fogházra és behajthatat­lanság esetén kettő napi fogházra átváltoztatandó 40 korona pénz­büntetésre ítélte el. A tábla pedig vádlottak szabadságvesztés-bün­tetését a Btk. 92. §-a alkalmazásának mellőzésével, egyenként egy évi börtönben szabta ki, a pénzbüntetések tekintetében az elsőbirói Ítéletet helyben-, egyebekben pedig érintetlenül hagyta. Ezek szerint nem érintette azt, hogy vádlottak cselekménye vétségnek minősíttetett s helybenhagyta, hogy a reájuk mellékbün­tetésként kiszabott 40—40 korona pénzbüntetés behajthatatlanság esetén 2—2 napi fogházra változtatandó át. Minthogy azonban a börtönbüntetés a Btk. 20. §. 2. bekezdé­sének 1. tétele szerint kizárólag bűntettekre alkalmazható, viszont a mellékbüntetésként megállapított pénzbüntetés a Btk. 53. §-ának 2. bekezdése értelmében arra a szabadságvesztés-büntetésre vál­toztatandó át, melyre a bűnös a pénzbüntetésen felül Ítéltetett és minthogy ebben az irányban a tábla Ítélete felvilágosítást nem ad, a tábla ítéletének rendelkező részéből meg nem érthető, hogy a fő­büntetésként egyenként egy évi börtönbüntetésre elitélt vádlottak

Next

/
Thumbnails
Contents