Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

Bp. 384. §. 161 cselekménye mely okból minősíttetett vétségnek s a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetés mely okból változtatandó át börtön helyett fogházra (1907. évi augusztus hó 22-én, 7094. sz.) z) Mind a két alsófoku biróság T. Géza vádlottat, a Btk. 333. §-ába ütköző és a 334. §. szerint minősülő, de a Btk. 92. §-ának alkalmazásával és a 20. §. felhívásával lefokozott lopás vétségében mondta ki bűnösnek, a büntetést pedig: .,a Btk. 92., 339. és 341. §§-ai alkalmazásával" egy hónapi fogházban, mint fő- és egy évi hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése, mint mellékbüntetésben szabta ki. Ha az alsófoku bíróságok a vádlottat, a Btk. 333. §-ába ütköző, a 334. §. szerint bűntettként jelentkező, de a Btk. 20. §-a 2. bekezdésének 2. tételéhez képest minősülő lopás vétségében akarták bűnösnek kimondani, ez esetben a főbüntetés a Btk. 340. §-a alapján, a Btk. 92. §-ának alkalmazásával lett volna kiszabandó s igy az egy havi fogház helyesen kiszabottnak jelentkeznék; amenynyiben azonban az alsófoku bíróságok a vádlottat oly lopás vétségében akarták bűnösnek nyilvánítani, amelyre a főbüntetés a Btk. 339. §-a alapján szabadandó ki, s e §. mellett a Btk. 92. §-át is akarták alkalmazni, akkor a főbüntetés a Btk. 339. §-ában meghatározott fogház helyett pénzbüntetésben lett volna kiszabandó, s a cselekmény minősítésénél a Btk. 92. és 20. §§-ainak felhívását mellőzni kellett volna (1908. évi január hó 29-én, 693.) x) Jelen ügyben a törvényszék két ítéletet hozott. Az egyiket P. János vádlott ellenében, a másikat Sz. István vádlottra vonatkozóan. A főtárgyalási jegyzőkönyvek tanúsága szerint vádlottak a törvényszék Ítélete ellen a büntetés enyhítése végett mindkét esetben felebbeztek. Ennek daczára a másodbiróság Ítéletének rendelkező részéből és annak indokolásából ugy látszik, hogy a tábla a törvényszéknek csupán az egyik, és pedig a P. János vádlott ellen hozott ítéletét vizsgálta felül. Ezt a feltevést támogatja azon körülmény, hogy a jegyzőkönyv tanúsága szerint a felebbviteli főtárgyaláson a törvényszéknek csupán az egyik, szám szerint azonban meg nem jelölt ítélete olvastatott fel. Míg ellenben az a körülmény, hogy a tábla ítéletének bevezetésében, az úgynevezett fejezetében, a törvényszéknek mindkét ítélete felebbezettnek van feltüntetve: arra enged következtetést, hogy a tábla a törvényszéknek mindkét ítéletét felülvizsgálta. Ez ellenmondásnál fogva nem határozható meg, vaijon a tábla a törvényszék fentebb megjelölt ítéleteinek mindegyikét, a vagy azoknak csak egyikét vizsgálta-e felül (1908. évi január hó 30-án, 739. sz.) Bűnvádi perrendtartfis. 1-