Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

138 Bp. 384. §. Ezekből kifolyólag nyilvánvaló, hogy az eljárt kir. törvényszók a Bp. 384. §. 5. pontjára meghatározott alaki semmiségi okra is alkalmat szolgáltatott azzal, hogy jogosult vád fenforgása ellenére a Bp. 331. §-ának rendelkezéséhez képest ebben az ügyben érdemleges eljárást nem folytatott. Minthogy pedig a Bp. 384. §. haramadik bekezdése értelmében a most emiitett alaki sérelem az Ítéletre befolyással volt, s ez alapon a most emiitett semmiségi ok a vádlott terhére érvényesíthető; minthogy az elsőfokú bíróság ítélete semmiségi panaszra alapított felebbezés folytán került felülvizsgálat alá, habár a semmiségi panasz a Bp. 385. §. 1. c) pontjára alapítottan jelentetett be; ezt a bejelentést a dolog természete és összefüggésénél fogva a Bp. 384. §. 5. pontjában meghatározott semmiségi okra is kiterjesztettnek kellett venni s mindezek alapján a kir. törvényszék ítéletét az annak alapjául vett főtárgyalási eljárással együtt a Bp. 404. §-ának első bekezdése értelmében megsemmisíteni s a kir. törvényszéket uj eljárásra, illetve érdemileges főtárgyalás és uj ítélet hozatalára utasítani kellett. (1906 jan. 18.) 189/d. Pécsi T.: 380. A védelem részéről a Bp. 384. §. 5. pontja alapján bejelentett semmiségi panaszt el kellett utasítani, mert a bonczolást megelőzően felvett jegyzőkönyvből az tűnik ki, hogy az orvosszakértők a bonczolást az eljáró biró, jegyzőkönyvvezető és birósági tanuk jelenlétében, a hulla azonosságának szabályszerű megállapítása után teljesítették és a jegyzőkönyv is ugyanazon a napon Szederkényben lett felvéve, igy habár nem is felel meg a szabályoknak, hogy a vizsgálóbíró a szemle eredményét, a leletet azonnal jegyzőkönyvbe nem vétette, és hogy nemcsak a szakértői véleményt, hanem az egész jegyzőkönyv szövegét nem a jegyzőkönyvvezető, hanem az egyik orvossszakértő irta be, Eötvös albiró pedig csak láttamozva aláirta, ez a körülmény a jegyzőkönyv hitelességét le nem rontja. A bonczolást ugyanis a járási és a körorvos teljesítették, akiknek véleményét a Bp. 245. §. 2. bekezdése éppen a testi sértéseknél különös hitelességgel ruházza fel; a Bp. 236. §-a első bekezdésében foglalt ama rendelkezésnek, hogy a szemle tárgya rendszerint a vizsgálóbíró jelenlétében vizsgálandó meg, elég lett téve, a 4. bekezdésben pedig meg van engedve a vizsgálóbírónak, hogy a szemlénél, vagy annak egy részénél ne legyen jelen és csak arról köteles gondoskodni, hogy a szakértői vizsgálat hitelessége biztosittassék, ami jelen esetben, mikor a hullabonezolást két hatósági orvos teljesítette, tényleg megtörtént. Hasonlóan nem volt figyelembe vehető a bonezjegyzőkönyv ellen felhozott az a kifogás, hogy a bonczolásról vádlottak nem értesíttettek,