Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

S2 Ide vonatkozólag utalni lehet a hatásköri bíróságokról szóló, 1907. évi LXI. t.-c. 1. §-ához tartozó miniszteri indokolásra is, amely szerint, a közigazgatási hatóság, ha bírói működést végez is, rendes bíróságnak semmi esetre sem tekinthető, sőt a ministertanács előző gyakorlata is, a kihágási ügyekben ítélő közigazgatási hatóságot nem bírói, hanem közigazgatási hatóságnak tekintette. Mindezeknél fogva, a felmerült illetékességi összeütközés eldöntése körül, a legfelsőbb honvéd törvényszék hatáskörrel nem bír. Amennyiben tehát az illetékes parancsnok ez ügyben a maga illetékességét továbbra is vitatja, a kérdés eldöntése végett, a honvédelmi miniszter úrhoz kell fordulnia, aki a felmerült kérdésben, saját hatáskörében intézkedhetik, miután 6 amellett, hogy a „D—10"-jelz. szolgálati könyv 7. §-a szerint, az illetékes parancsnok felettes (felügyeleti) hatósága, egyszersmind a véderőről szóló 1912. évi XXX. t. c. 77. §-a értelmében, az x-i járás főszolgabírája által elbírált kihágási ügyben, legfelsőbb fokban gyakorolja a rendőri büntető bíráskodást s aki a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló, 1901. évi XX. t.-c. 3. §-a értelmében, az x-i járási főszolgabíró által hozott jogerős ítélet megsemmisítése mellett uj eljárást rendelhet el. 23. sz. döntvény. (Kelt 1917 január hó 15-én P. 344/16. számú ügyben.) 1. A honvéd bíróság oly esetekben is, mikor vádlott csak kivételesen, egyes meghatározott bűncselemények tekintetében (Kbp. 14. §) áll honvéd büntető bíráskodás alatt, köteles vádlottat a vád alól, a Kbp. 306. §-ának 4. pontjához képest, felmenteni, ha úgy találja, hogy az a bűncselekmény, amely miatt előtte a Kbp. 14. íjában említett valamely bűncselekmény miatt vád emeltetett, egyáltalán nem bűncselekmény.