Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

so gyásával élhet vádlott javára perorvoslattal, holott az iratokban nincs támpont arra a feltevésre, hogy vádló az illetékes parancsnok meghagyása folytán használta volna a perorvoslatot, sőt vádló kijelentette, hogy ily meghagyást nem kapott, illetőleg ki nem eszközölt. Vádlónak az a felfogása, hogy ily meghagyás kieszközlése, a legfelsőbb honvéd törvényszéknek 1916. évi március hó 17-én P. 64/16. szám alatt kelt ítéletében elfoglalt álláspont értelmében mellőzhető volt, teljességgel tarthatatlan. Tarthatatlan pedig azért, mert a legfelsőbb honvéd törvényszék szóban forgó ítélete oly esetre vonatkozott, amidőn vádlott a vád alól felmentetvén, vádló előzetes lemondás után, az illetékes parancsnok meghagyásából, utólagosan kívánt, vádlott terhére perorvoslattal élni és, mert ama legfelsőbb honvéd törvényszéki ítélet is azt az álláspontot foglalja el, hogy vádló a perorvoslatok tekintetében az illetékes parancsnok utasításához kötve van, és végül, mert a most említett legfelsőbb honvéd törvényszéki ítélet, csak egész általánosságban, a normális, vagyis azokat az eseteket tartva szem előtt, amidőn a vádló vádlott terhére él perorvosíattal, jelentette ki, hogy a bíróság nincs jogosítva igazolást követelni a tekintetben, vájjon vádlónak van-e felhatalmazása a parancsnoktól, valamely perbeli nyilatkozat megtételére vagy nincs. De ugyanekkor rámutatott ez az ítélet arra, hogy az illetékes parancsnok és ügyésze közti viszony belső természetére való tekintettel, az a körülmény, hogy az ügyész a parancsnoka utasítását ki nem kéri vagy meg nem tartja, „rendszerint", vagyis az említett normális eseteket tartva szem előtt, perjogi hatással nem bír és ha vádló a perorvoslat használata tekintetében nyilatkozatot tesz, ez teljes joghatállyal bír „a v á d 1 o 11 t e r h é r e" használandó rendes perorvoslat tekintetében. Nem vonatkozik és nem is vonatkoztatható tehát a most hivatkozott legfelsőbb honvéd tör-