Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

78 a bevonulásra utasítva és tényleg mikor felelt meg annak. Elfogadható-e a vádlott ama védekezése, hogy ez időtájt (s ha igen, mikor?) tényleg be is vonult Balassagyarmatra az őrkülönítményhez, amelyhez tartozott, onnan azonban egy altiszt őt haza utasította, majd ismét eljárt a jegyzőnél s a váci osztálymérnökségnél is, honnan egy, a csendőrséghez címzett levelet is kapott, amikor végre a jegyző őt menetlevéllel ellátta s így bevonulhatott a csapattestéhez. Mindezeknél fogva, a semmisségi panasznak, a Kbp. 371. §-ának 1. pontjához képest, helyt kellett adni, az elsőfokú ítéletet fel kellett oldani s az ügyet, új tárgyalás és határozathozatal végett, az elsőfokú bírósághoz kellett utasítani. Jegyzet. A L. L. T. 1914. évi december hó 29-én kelt R. 147/14. számú határozatában szintén megállapítja, hogy a ibehivási parancs iránt tanúsított engedetlenség 'bűntettének létesüléséhez gonosz szándék nem szükséges. 19. sz. döntvény. (Kelt 1916. évi december 12-én, a P. 222/16. számú ügyben.) 1. Ahhoz, hogy a vádló által, vádlott javára használt perorvoslat érdemi tárgyalás alá vétessék, annak megállapítása szükséges, hogy vádló az illetékes parancsnok meghagyása folytán élt-e perorvoslattal. 2. E megállapítás annak alapján is történhetik, hogy a vádló a perorvoslat bejelentésére megállapított határidőn belül kijelenti, miszerint a perorvoslat használása az illetékes parancsnok meghagyásából történik. * A m. kir. x-i honvéd hadosztálybíróság N. N. tizedes ellen, a Kbtk. 239. §-ába ütköző őrszolgálati iötelességsértés bűntette miatt, a vád értelmében