Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

51 részben nem tesz különbséget, vájjon ez az összeg vagy érték egy, vagy több, egyidejű, vagy isméfelt lopásból származik-e, vájjon egy, vagy több tulajdonostól vétetett-e el, vájjon a lopás egy, vagy több különböző tárgyon követtetett-e el. A katonai büntetőtörvény e rendelkezésének, a katonai bíróságok gyakorlata és a büntetőjogi irodalom álláspontja szerint is, elvi jelentősége van és így a Kbtk. későbbi minden olyan rendelkezésénél is alkalmazandó, ahol a tett kriminalitása, vagy egy magasabb büntetési tétel alkalmazása, a kár bizonyos összegétől van függővé téve. Ennélfogva ez az elv a csalás és sikkasztás eseteiben is és a lopásnak oly eseteiben is alkalmazandó, amelyekben a lopások akár a tett, akár az elvett dolog, akár a tettes minősége miatt, de egyszersmind bizonyos kárösszeg fennforgásának feltétele mellett nyilváníttatnak bűntetté és hasonneműek; feltéve, hogy büntethetőségük elévülés, vagy más ok folytán (családi lopások) nincs kizárva, va0y a lopást nem gvermekek (Kbtk. 6. §-a) követték el. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor vádlott -első lopását, a további kettővel, a Kbtk. 459. §-a alapján nem egy bűntetté minősítette és amidőn a K. G. és W. V. kárára elkövetett hasonnemű lopásokat külön-külön, a Kbtk. 462. §-ának d) pontja szerint minősítette. E tévedése az elsőfokú bíróságnak vádlott hátrányára szolgálván: azt hivatalból helyesbíteni kellett. Meg jegyeztetik, hogy a lopásnak egy bűntetté való minősítése ellen nem szólhat a Kbtk. 459. §-ának fentebb idézett szövegezése („nem tesz különbséget . . . egy vagy több lopásból származik-e"), mert e rendelkezésnek az első bekezdés, sel való egybevetéséből kitűnik, hogy a törvény itt nem több lopási bűntett büntetőjogi fennforgásáról, hanem csak több jogellenes „támadás" eshetőségéről emlékezik meg, ami e rendelkezésnek a 4*