Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)
41 géből következtethető az is, hogy az egy egységes akaratelhatározás kifolyása volt és, hogy a vádlott királyunk tekintélyét lealacsonyító nyilatkozattal is az ellenség, vagy az ellenséges törekvések iránti rokonszenv felkeltését, vagy fokozását kívánta elérni. Különben is, a vád szerint, vádlott a felségsértő kifejezést nem elvontan és önállóan használta, hanem kezei köré összehajtogatott szerb zászlót hordván, e szavak előrebocsátásával élt a felségsértő kifejezéssel: „Mária, Mária, nézd a szerb zászlót, éljen í. Péter király és a mi szerbségünk!" s így az egész cselekmény csak a maga összességében és összefüggésében vehető elbírálás alá. Ily körülmények közt azonban, az előadottaknál fogva, a vádbeli cselemény kétségkívül magában foglalja a Kbtk. 327. §-ában meghatározott, az állam hadiereje ellen elkövetett bűntett ismérveit és ennek elbírálására, a honvéd bíróságot kell illetékesnek tekinteni még akkor is, ha e cselekmény útján más szigorúbban megtorlandó bűntett is elkövettetett, vagy ha a szóbanforgó állam hadi ereje elleni bűntett más bűncselekménnyel van is eszmei halmozatban. Habár az előadottak szerint vádló az elsőfokú ítéletnek az illetéktelenségre szóló határozatát csak részben támadta meg, mindamellett az általa érvényesített (Kbp. 358. § 6. pont) semmiségi ok az illetéktelenségre szóló határozatnak azt a részét is érinti, amely arra van alapítva, hogy a vádlott illető cselekménye felségsértés bűntettét képezi, mert az e bűntett ismérveit felölelő nyilatkozat csakis a vádlottnak (annak megtételekor használt) eöyéb nvilatkozatával, illetőleg cselekvőségével együttesen, mint egységes bűncselekmény vonandó elbírálás alá. Mindezeknél fogva a semmiségi panasz elismerendő s ezzel kapcsolatban, tekintettel a Kbp. 371. §-a 3. bekezdésének bevezető soraira és 3. pontjára, az illetéktelenségre szóló határozat egész