Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

42 terjedelmében feloldandó és ez irányban uj tárgyalás tartása és uj ítélet hozása elrendelendő volt. Jegyzet. A Kbtk. 327. §-ában körülirt bűntett létesüléséhez megkívánt szándékról L bővebben a 16. számú döntvénynél. 10. sz. döntvény. (Kelt 1915. évi november 16-án a. P. 209/15. számú ügyben.) I. A Kbtk. 185. és 186. §-aiban és a 188. §-ának 1. bekezdésében foglalt rendelkezések, valamint a 195. §-ának c) pontja és a 196. §-ának ez utóbbi pontra vonatkozó rendelkezései az uj Kbp.-sal hatályon kivül jutottaknak tekintendők. II. A Kbtk. 208. §-ának dl pontjában foglalt rendelkezés az uj Kbp-sal nem jutott hatályon kivül. Indokok; Ad I. Az új Kbp. szakított azzal a rendszerrel, amely az ítélőbíróságot bizonyos meghatározott bizonyítási szabályokhoz kötötte és egyes büntetésnemet csak meghatározott bizonyítéknem fennforgása esetén engedett alkalmazni. A Kbp. 76. és 305. § ai értelmében a bíróság abban a tekintetben, vájjon valamely tény bebizonyítottnak tekintendő-e vagy sem, illetőleg, hogy a fennforgó bizonyítékok vádlott bűnössé nyilváníthatására elégségesek-e vagy sem, szabad meggyőződés szerint határoz. Ezzel a törvényes rendelkezéssel azonban egyenes ellentétben vannak a Kbtk. 185. és 186. §§-ainak, valamint a 188. § 1. bekezdésének rendelkezései, amelyek bizonyos körülmények közt kötelezővé teszik azt, hogy valamely tettessel szemben a szökési szándék bebizonyítottnak tekintessék. És minthogy a Kbtk. 195. §. c) pontjában foglalt rendelkezés egyenesen a Kbtk. 185. §-ának rendelkezéseire vonatkozik, s így csakis ez