Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

32 közzététele előtt szökött meg, de mivel a közzétételről tudomással bírhatott s ennek ellenére 1915, évi február hó 9-én történt elfogatása napjáig szökésben maradt, a bűntettet folytatta, ennélfogva tette úgy tekintendő, mintha a kérdéses közzététel után szökött volna meg. Ez a semmiségi panasz azonban a következő okoknál fogva alaptalan: A Kbtk. 183. §-ában foglalt fogalom meghatározása szerint, a szökés bűntette véghezvittnek tekintendő, mihelyt a tettes az ezredét stb. abból a szándékból hagyja el, hogy magát szolgálati kötelezettsége alól végleg kivonja. A szökésre szabott háborús büntetések legfőbb célja az, hogy másokat a szökéstől visszatartson, miből okszerűen következik, hogy vádlott előtt még a szökés elkövetése előtt ismeretesnek kellett lennie, vagy legalább is általában kihirdetve kellett lenni, hogy szökés esetén a háború idejére meghatározott szigorúbb büntetések fognak alkalmaztatni. De különben is, ellentétes törvényes rendelkezés hiányában, a dolog természete is azt hozza magával, hogy ha a törvény szerint valamely súlyosabb büntetés csak bizonyos időponttól kezdve nyerhet alkalmazást, úgy az ily büntetés csak azokra a bűncselekményekre alkalmazható, amelyek a kérdéses időpont előtt még elkövetettnek nem tekinthetők. Ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy vádlott, aki a háborús büntetések kihirdetése előtt már elkövette a szökést, a büntetések kihirdetése után sem tért vissza csapatjához, mert hisz a tettes épp azért vált bűnössé az önkényű eltávozás útján elkövetett szökésben, mivel az a szándék vezette, hogy magát a szolgálati kötelezettség alól mindenkorra kivonja. Habár tehát a semmiségi panasz használójának álláspontjától bizonyos jogosultságot megtagadni nem lehet, mindamellett a fenntvázolt okok s ezek mellett a méltányossági tekintetek is amellett szólnak, hogy a perorvoslat használójával szemben, a fennforgó vitás