Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)
31 jére szabott súlyosabb büntetések alkalmazására vonatkozó, a Kbtk. 89. §-ának 1. pontjában említett parancs, a hadrakelt seregnél kihirdettetett. K. A. honvéd még e kerületi parancsnoksági parancs közzététele előtt, 1915. évi január hó 2-án szökött meg és csak a kérdéses kerületi parancsnoksági parancs közzététele után, vagyis 1915. évi február hó 9-én került kézre. Az x .... i honvéd hadosztály bíróság •e miatt őt szökés bűntettében bűnösnek nyilvánította s a Kbtk. 199. §-ának alkalmazásával, vagyis a szökésre béke idején meghatározott büntetés alapul vétele mellett ítélte el. Ez ítélet ellen a honvél ügyész, — a büntetésnek nem a Kbtk. 198. §-a alapján történt kiszabása miatt, — a Kbp. 358. §-ának 10. (helyesebben 11.) pontjára alapított semmiségi panasszal élt. A legfelsőbb honvéd törvényszék a semmiségi panasznak, mint alaptalannak, a Kbp. 371. §-ának 2. bekezdése alapján helyt nem adott a következő indokolással: A semmiségi panasz a Kbp. 358. §. 10. pontjára van alapítva, de tulajdonképpen a 358. §. 11. pontjában első helyen említett semmiségi okot tárgyalja, midőn azt hozza fel, hogy vádlott cselekménye nem a Kbtk. 199. § enyhébb, 6 hótól 1 évig, — hanem a Kbtk. 198. §-ban foglalt 1—5 évig terjedő börtönbüntetés alapján lett volna elbírálandó, vagyis, hogy a bíróság a büntető hatalmát túllépte azzal, hogy nem a háború idejére meghatárrozott súlyosabb büntetést alkalmazta. A perorvoslat kifejtése szerint igaz ugyan, hogy vádlott, a háború idejére szabott súlyosabb büntetések alkalmazása tekintetében, a Kbtk. 89. §-ának 1. pontjában említett parancsnak az 1915. évi január hó 28-án megjelent 15. számú honvéd kerületi parancsnoksági paranccsal történt