Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

22 hadosztály bíróság, mint ítélő bíróság, tévedett akkor, midőn vádlottnak az ítélethozás tárgyát képező cselekményét a Kbtk. 677. §-a szerint minősülő a test biztonsága ellen öncsonkítás által elkövetett vétségnek minősítve, ezen törvényszakasz büntető határozványai alá vonta ahelyett, hogy vádlottat a Kbtk. 293. §-ába ütköző öncsonkítás bűntettében mondotta volna bűnösnek. Ez a panasz annyiban alapos, hogy a vádbeli bűncselekmény tényleg oly büntető rendelkezés alá vonatott, amely rá nem alkalmazható. A véderőről szóló 1912. évi XXX. t.-c. 69. és 71. §-ai értelmében ugyanis (amely törvényszakaazok a honvédségről szóló 1912 : XXXI. t.-c. 10. §ához képest a honvédség kötelékébe tartozó egyénekre is alkalmazandók), a tényleges katonai állományú egyéneknek öncsonkítási cselekményei is a védtörvény 69. és 71. §-ai szerint bírálandók el, hacsak a cselekmény a katonai öncsonkítás bűntettének tényálladékát nem foglalják magukban, Az elsőfokú bíróság által megállapított körülményekből, nevezetesen abból, hogy vádlott csak a jobb keze kis ujjának végső percét könnyen sebezte meg, tényleg nem lehet kétséget kizáró biztossággal azt a következtetést vonni, hogy vádlottat az öncsonkítás katonai bűntettéhez szükséges szándék vezette volna, s ehhez képest el lehet fogadni azt a védekezését, hogy cselekményével csak egy időre akarta magát, a törvényes hadkötelezettségének teljesítésére, képtelenné tenni. Nem tévedett tehát a haditörvényszék akkor, mikor vádlott cselekményét nem a Kbtk. 293. § ában körülírt katonai öncsonkítás bűntette gyanánt tudta be vádlott terhére, ellenben tévedett annyiban, hogy az öncsonkítás katonai bűntettéhez szükséges szándékot fennforogni nem látván, vádlottat, a Kbtk. 677. §-ában körülírt vétségben mondotta ki bűnösnek, holott vádlott cselekménye a védtörvény 69. §-ában körülírt vétség