Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)
23 tényálladéki elemeit teljesen kimeríti s a védtörvény 69. §-a, a Kbtk. 677. §-ának helyébe lépett. Mindezeknél fogva az elsőfokú ítéletnek a minősítésre vonatkozó része feloldandó és vádlott — ki ellen a Kbtk. 72. §. értelmében pénzbüntetés nem alkalmazható — a véderőről szóló 1912. évi XXX. t.-c. 69. §-ában körülírt vétség miatt, a rendelkező részben meghatározott büntetésre volt elítélendő. Ami különösen a védtörvény 69. §-ának a m. kir. karlováci 26. honvéd gyalogezredben" vádlott ellen való alkalmazását illeti, e tekintetben a következő megfontolások vezették a legfelsőbb honvéd törvényszéket: Magyarország s Horvát-Szlavon- és Dalmát országok között fennforgott jogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött egyezmény 3. és 7. §. értelmében a védrendszert és hadkötelességet illető törvényhozás Magyarország és Horvát-Szlavonországok közös ügyét képezi, minélfogva a katonai bíráskodás alá tartozó egyénekre büntetéseket megállapító törvények hozására csakis a közös törvényhozás lehet hivatva. Ugyanazért, a közös hadsereg és honvédség katonai bűnvádi perrendtartásának 495. §-a is, csak a polgári büntető bíráskodás alatt álló egyének megbüntetésére vonatkozó rendelkezések megalkotását tartja fenn a Horvát-Szlavon autonóm törvényhozásnak s a régebbi védtörvény (1889. évi VI. t.-c.) 80. §-a is, csak a polgári büntető bíráskodás alatt álló egyénekre vonatkozó büntető határozatok megállapítását utalja a Horvát-Szlavon-Daímát országgyűlés hatáskörébe, mihez képest az e tárgyban hozott — 1889. évi december hó 2-án kelt — Horvát autonóm törvény (9. §) is, csak a polgári büntető bíróság alá tartozó egyénekre nézve intézkedik. A jelenleg érvényben álló s a katonai bűnvádi perrendtartásokkal jóformán egyidőben hozott védtörvény (1912. évi XXX. t.-c.) 87. §-ának IV.