Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

20 hogy az e parancs iránti engedetlenség fennforgása szempontjából irreleváns, vájjon előzetesen, közigazgatási úton, szökevénnyé nyiváníttatott-e vagy sem. A szóbanforgó engedetlenségnek, a katonai behívási parancs iránti engedetlenség bűntetteként való beszámítását az sem gátolja, hogy vádlottat szándékosság vagy éppen szökési szándék vezette, mert hisz a törvény csak minimumként állítja fel azt a követelményt, hogy a mulasztás „nem véletlen" legyen, de evvel nem zárja ki aztr hogy a mulasztás szándékosság esetén is ily bűntettnek tudassék be. A szökésre való azonos szándék esetén tehát (ép úgy, mint egy cselekménynek lopásként vagy rablásként való minősítése kérdésénél) a cselekmény egyéb tényálladéki elemeinek figyelembevételével és a törvény tételes rendelkezései szempontjából kell elbírálni azt a kérdést, vájjon a tett szökésként, vagy a behívóparancs iránti engedetlenség bűntetteként, vagy esetleg más még súlyosabb bűncselekményként tudassék-e be. Minthogy pedig az 1890. évi XXI. t.-c. 8. §-a szerint, e törvény büntető határozatai alkalmaz ondók, ha a behívó-parancs iránt tanúsított engedetlenség súlyosabban büntetendő cselekményt nem képez, minthogy továbbá az itt még szóbajöac\ö, béke idején elkövetett, befogatással egybekötött első szökés bűntette, a Kbtk. 199. §-a szerint, 6 hótól egy évig, míg a katonai behívó-parancs iránti engedetlenség szóbanforgó bűntette, az 1890. évi XXI. t.-c. 1. §-a szerint, 1—5 évig terjedő börtönnel büntetendő, minthogy végül ezek szerint, a kérdés eldöntésénél elsősorban figyelembe veendő főbüntetések közül, a katonai behívó-parancs iránt tanúsított engedetlenség bűntettére törvény szerint meghatározott büntetés, a kérdéses első szökés bűntettére meghatározott büntetésnél kétségkívül lényegesen súlyosabb: az elsőfokú ítélet vonatkozó részeinek, a Kbp. 371. §. 3. bekezdé-