Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

19 indokolással: Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint vádlott, mint póttartalékos, 1903., 1904., 1905. és 1906. években 8 heti katonai kiképzésre behivatván, a behívásoknak eleget nem tett, sőt a folyó évi augusztus havában, Ö Felsége rendeletére, a fegyveres erőnek hadilétszámra kiegészítése céljából kibocsátott általános mozgósítási parancsnak sem felelt meg és csakis a folyó évi szeptember hó 3-án került kézre. Az 1903., 1904. és 1905. évre szóló behívásoknál nem tartattak meg a megszabott alakszerűségek, nevezetesen a kézbesíthetlen behívó-jegyek nem függesztettek ki szabályszerűen, de az 1906. évi behívás minden tekintetben szabályszerűen történt s az elsőfukú bíróság megállapítottnak vette, hogy vádlott a katonai kiképzésre szóló 1906. évi behívásnak, valamint a kérdéses mozgósítási parancsnak szándékosan nem tett eleget. Vádlottnak ez utóbb említett engedetlenségei minden ismérvét kimerítik az 1890. évi XXI. t.-c. 2. §-ának 2. pontjában körülírt vétségnek és ugyanazon törvény 1. §-ának 2. pontjában körülírt bűntettnek, mely utóbbiba azonban, az előbbi hasonnemű vétség, mint kisebb, beleolvad. Igaz, hogy vádlott a kiképzése végett ismételten kibocsátott behívó-jegyek dacára be nem vonulván, az 1906. évi behivatása után szökevénynek nyilváníttatott és állományon kívül helyeztetett, de ezzel az állományon kívül helyezéssel vádlott nem szűnt meg a honvédség nemtényleges állományú egyéne lenni, mert, míg egyfelől az állományon kívül helyezés csak nyilvántartási, illetőleg belső állománykezelési intézkedés természetével bír, addig másfelől az is bizonyos, hogy jogilag senki sem vonhatja ki magát önkényesen a törvény által reá rótt szolgálati kötelezettség alól. Mindezeknél fogva kétségtelen, hogy az általános mozgósítási paranccsal, mint minden nem tényleges állományú egyén, vádlott is be lett híva és 2*