Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

131 szont az is következik, hogy a tiszteletszegés szempontjából, a Szolgálati szabályzat sem tesz az előljáró és föllebbvaló közt külömbséget és ennélfogva a föllebbvaló iránti tiszteletszegést is ép oly büntető sankció alá kell helyezni, mint az előljáró irántit. De különben is, a fegyelemtartás érdekeivel ellenkeznék és a katonai érzékkel is nehezen volna összeegyeztethető, ha — miként azt az elsőfokú bíróság tette, — az alantosnak a föllebbvaló iránt elkövetett tettleges bántalmazása csak olybá vétetnék, mintha a bántalmazás egy, a fölé- és alárendeltségi viszonyban nem levő, vagy éppen a fegyveres erő (csendőrség) kötelékén kívül álló egyénnel szemben követtetett volna el. Kétségtelen tehát, hogy a Kbtk., valamint a katonai szolgálati utasítások, illetőleg katona — jogi alapelvek szempontjából, az alattos által föllebbvalójával — és az alárendelt által elöljárójával szemben elkövetett tiszteletszegések azonos elbírálás alá esnek és miután a tettleges bántalmazás a tiszteletszegésnek legmagasabb foka, a föllebbvalóval szemben, az alattos által elkövetett ilyen tett, ha könnyű testi sértéssel járt, nemcsak a test biztonsága elleni vétséget (Kbtk. 680. §.), hanem a Kbtk. 154. §.-ában körülirt függelemsértés bűntettét is kimeríti. Tarthatatlan tehát az elsőfokú ítéletnek ama érvelése, hogy vádlott tette azért nem képezhet függelemsértést is, mert a sértett nem volt az ő elöljárója és ilyenként nem is lépett föl. Jegyzet. A L. K. T. 1905. évi május hó 13-án kelt 192. számú határozatának indokolásában, (26. sz. döntvénye) arra iaz álláspontra helyezkedett, hogy az elöljárón, szolgálaton Ikívül elkövetett testi sértés, vagy gyilkosság, eszméd halmazatot létesít a testi sértés, illetőleg gyilkosság és :a Kibtk. 154. §-.a szerint minősülő függelem sért és büntette között. 9*