Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

119 oly okokból mérsékli, amelyek a többi, fellebbezésre bármi okból nem jogosult vádlottárs javára is fennforognak, akkor a Kbp. 354. §.-ának 1. bekezdése alapján, ez utóbbi vádlottársakkal szemben is hivatalból akként jár el, mintha ezek is fellebbezési joggal bírtak és fellebbeztek volna. * Az x-i honvéd hadosztály bíróság a három vádlottat a Kbtk. 327. §-ába ütköző, az állam hadiereje elleni bűntett miatt — II-rendű vádlottra nézve a Kbp. 309. §.-a 2. pontjának alkalmazásával — ítélte el. Ez ellen az ítélet ellen mind a három vádlott fellebbezéssel élt. A legfelsőbb honvéd törvényszék IL-rendű vádlott fellebbezését, mint meg nem engedettet, a Kbp. 354. §.-ának 1. bekezdéséhez képest visszautasította, mert e vádlott javára a haditörvényszék a rendkívüli enyhítő jogával (Kbp. 309. §.-ának 2. pontja) már úgyis élt, ily esetben pedig a Kbp. 333. §.-a értelmében fellebbezésnek helye nincs; — ellenben, az I. és III.-rendű vádlottak fellebbezésének, mint alaposnak, helyt adott. Ehhez képest I. és IIL-rendű vádlott büntetését — fellebbezésük folytán — a Kbp. 309. §.-a 2. pontjának is alkalmazásával, mérsékelte és ezzel kapcsolatban Il.-rendű vádlott büntetését is hivatalból leszállította a következő indokolással: Minthogy ugyanazok az okok, amelyek alapján az I.-rendű vádlott büntetése, az ő fellebbezése folytán mérsékeltetett, a fellebbezési joggal nem biró Il.-rendű vádlott javára is, még pedig fokozottabb mérvben fennforognak, a legfelsőbb honvéd törvényszék megfontolás tárgyává tette, vájjon a Kbp. 354. §.-a 1. bekezdésének helyes értelme szerint, nem volna-e Il.-rendű vádlott büntetése is hivatalból leszállítandó, dacára annak, hogy Il.-rendű