Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

IS járás utján. De külömben is oly esetben, amidőn — mint a jelen esetben is — a rögtönítélő bíróság, a Kbp. 447. §.-ában felsorolt valamelyik okból azt kénytelen kimondani, hogy a további rögtönítélő eljárásnak nincs helye: a rögtönítélő bíróság a dolog természete szerint, a vádbeli cselekmények egyike tárgyában sem hozhat érdemben külön ítéletet s így (mint a jelen esetben is történt) vádlottat sem menti fel részlegesen a szóban forgó vád alól vádelejtés, vagy más címen, hanem a rögtönítélő eljárás egyszerűen a rendes eljárásba terelődik át, ahol a rögtönbíráskodási előzményekre való tekintet nélkül, vádlottnak összes tettei vád tárgyává tehetők. Mindezeknél fogva, — habár a rögtönítélő bírósági főtárgyalásról felvett jegyzőkönyv illető részének felolvasása nem ütközött volna akadályba, — mindamellett az idevonatkozó indítvány elutasítása miatt emelt semmiségi panaszt annál kevésbbé lehetet alaposnak elismerni, mert a haditörvényszék azt a tényt, hogy a rögtönítélő eljárás során, egyik vádbeli cselekmény tekintetében, az ügyész a vádtól elállott, — az ítélethozásnál mérlegelés tárgyává tette, de az előadottaknál fogva helyesen akként határozott, hogy az ügyésznek a rögtönítélő eljárás során tett kérdéses eljárása nem akadályozhatja azt, hogy ama vádbeli cselekmények a rendes eljárás során vád tárgyává tétessenek és így a közbeszóló határozat az ítéletet vádlottra hátrányosan nem befolyásolhatta (Kbp. 359. §.-a) Mindezeknél fogva a semmiségi panasznak, mint alaptalannak helyt adni nem lehetett. (Kbp. 371. §. 2. bekezdés). 32. sz. döntvény. (Kelt 1917. évi április hó 20-án a P. 109/17. számú ibűniigybien).. Ha a legfelsőbb honvéd törvényszék a büntetést egy vagy több fellebbező vádlottárs javára