Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

107 dott tettet, hogy 1916. évi június hó 11-én, a besztercebányai m. kir. erdogondnokság kezelése alatt álló erdőségben levő „Malokó" patakból, saját előnyük végett s a jogosított beleegyezése nélkül, 6 darab, 8—9 korona értékű pisztráng halat fogtak ki. Az elsőfokú bíróság ténymegállapításai szerint tehát, a tett nem halastóban levő halakon követtetett el, minélfogva már ez alapon sem lehetett a Kbtk. 462. §-ának g) pontjára, illetőleg 482. és 732. §-aira való utalással, a vádlottak terhére eső cselekményt, akár a lopás bűntette, akár vétsége gyanánt betudni. Annak megállapításánál pedig, vájjon a lopás tényáíladéki elemei (Kbtk. 457. §) általában fennforognak-e, a magánjog, még pedig a magyar magánjog elveit is szem előtt kell tartani, mert hiszen „idegen ingó" dolog és a „birtok" magánjogi fogalmak. A magyar magánjog elvei szerint azonban, a folyóvízben levő halak, uratlan jószágnak tekintendők azzal a megszorítással, hogy nem akárkinek, hanem csak a halászatra jogosítottnak van joga arra, hogy a halak tulajdonjogát foglalás (occupatió) által megszerezhesse. Uratlan jószágon pedig lopást elkövetni nem lehet, mert az senkinek birtokában vagy birlalatában nincs, s így, miután a katonai büntetőjog a fennforgó esetre alkalmazható büntető rendelkezést nem tartalmaz, (Kbp. 306. § 4. pont) miután továbbá az engedély nélkül való halászás jelen esete, az 1888. évi XXI. t. c. 65. §:a) pontja szerint, halászati kihágást képez s miután a véderőről szóló 1912. évi XXX. t. c. 50. §-a értelmében, a katonai egyének rendőri bíráskodás alá tartozó büntetendő cselekményeik miatt, a katonai hatóságok által, fegyelmi úton fenyíttetnek, miután végül e törvényes rendelkezéssel, a jelen esetben, a katonai bűnvádi perrendtartás — mint később kelt speciális törvény — sem áll ellentétben, mert a szóban-