Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

zésén alapul. Ez pedig azt jelenti, hogy a felek a bíróság konstitutív jogkörének terjedelmét is megszabhatják. Lehetőség van pl. olyan korlátozásra is, amelynek értelmében a bíróság csak meghatározott határidő lejártáig kap felhatalmazást a vita eldöntésére. Előfordulhat ugyanis, hogy a szerződés megkötése meghatározott idő elteltével a felek egyikének vagy mindkettőjüknek nem áll többé érdekében. Mindezekből következik viszont az is, hogy ha a felek az alávetésben korlátozó kikötést nem tesznek, az előterjesztést érintő vitás kérdések vonatkozásában a bíró­ság konstitutív jogköre — az irányadó jogszabályok által meghatározott keretek között — teljes. A fentiek nem érintik a bíróságnak azt a jogát, hogy ha a felek megállapodása valamely nem lényeges kérdésre nem terjed ki és azt jogszabály vagy más kötelező rendelkezés nem rendezi, a bíróság a szerződést — céljának és tartalmának figyelem­bevételével — a forgalmi szokások és általában a szocialista együttélés követelményei alapján kiegészítheti [Ptk. 206. § (4) bek.]. Ennek a jognak a gyakorlásához a bíróság számára a felek alávetést tartalmazó nyilatkozata nem szükséges. b) Szerződéskötési kötelezettség hiányában a szerződési vita előterjesztésével ösz­szefüggően megállapítható, hogy a Pp. 365. §-a (1) bekezdésének a) pontja nem ír elő alakszerűséget arra a közös megegyezésre, amely a szerződési ügynek bíróság elé terjesztésére vonatkozik. A megegyezés tehát szóban vagy írásban egyaránt létre­jöhet. A formaszabadság elve ellenére is ki kell azonban emelni, hogy az ilyen meg­egyezés írásbeli rögzítése célszerű, mert jobban alkalmas az esetleges későbbi — kü­lönösen a megegyezés tartalmával kapcsolatos — eltérő értelmezések kizárására, jobban biztosítja a felek akaratának érvényesülését, érdekeik védelmét, s egyben alaposabb megfontolásra késztet. Az írásbeli megegyezés mind tartalmilag, mind formailag többféleképpen jöhet létre. Vonatkozhat egyetlen konkrét ügyre, az ügyek valamely csoportjára, esetleg a felek által kötendő minden egyes szerződésre. Az alávetést a szerződési nyilat­kozatokba, levélbe, jegyzőkönyvbe, beadványba stb. egyaránt bele lehet foglalni. c) Szerződéskötési kötelezettség hiányában az egyes szerződési feltételek tár­gyában keletkezett vitának bíróság elé terjesztésére vonatkozó megegyezés egyebek között azt jelenti, hogy a felek kölcsönös nyilatkozatot tettek ajánlati kötöttségük alakulására [Ptk. 211. § (2) bek., 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 2. § (3) bek., 36. §] és arra, hogy szerződésük tartalmát adott összefüggésben a bíróság határozza meg. Önként értetődik tehát, hogy a felek alávetésüket csak közös megegyezéssel vonhatják vissza. Ez természetesen nem érinti a megrendelőnek azt a jogát, hogy szállítási szerződési nyilatkozatát (megrendelését) — a másik félnél felmerült költségek meg­térítése mellett — a szerződés létrejöttéig bármikor visszavonja [Ptk. 214. § (3) bek.]_ Ez a visszavonás az alávetésre vonatkozó megállapodást felbontja. 95

Next

/
Thumbnails
Contents