Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

A fentiekben leírt és ahhoz hasonló vitás esetekben a következőket kell figyelembevenni. Az árleszállítás alapja a szolgáltatás ellenértéke, kivéve azt az esetet, ha a szolgáltatás osztható, vagy a hiba a szolgáltatás egészének rendeltetésszerű használatát nem akadályozza. Például lakóépület esetében ha egy lakás hibás, úgy csak ennek értéke, az épület vagy a lakás egy részének használhatatlansága esetében, a rész értékét lehet a dijleszállítás alapjaként figyelembe venni. Az árleszállítás alapjának megállapításánál nem az igény érvényesítésekor hatályos árakból vagy forgalmi értékből, hanem a felek által a szerződésben meghatározott ellenszolgáltatásból kell kiindulni, azt kell vizsgálni, hogy a kikötött díjhoz viszonyítva a hiba milyen értékcsökkenést okozott. Ha azonban a teljesítés után a hiba felismerhetőségéig hosszabb idő telik el és ezalatt árváltozás következik be, az ár(díj)-leszállítás összegének meghatározásánál ezt is figyelembe kell venni. Ha a hiba nem javítható (pl. a tartófal ferdén van építve és ez a lakószoba esztétikai megjelenését, valamint bútorozhatóságát hátrányosan érinti), nemcsak a csökkent használati értéket, de az esztétikai hatásokat is értékelni kell. Az árleszállítás megállapításánál tehát az adott eset összes körülményeit mérlegelni kell és arra kell törekedni, hogy a hibás teljesítéssel megbomlott értékegyensúly az ellenszolgáltatás csökkentésével helyreálljon. Az árleszállítás nem szünteti meg a jogosultnak az igényét arra, hogy a később felismert más hiba miatt újabb kellékszavatossági igényt érvényesítsen, kijavítást követeljen, vagy a szerződéstől akár el is állhasson. Olyan esetekben, amikor a kötelezett helyett a javítást a jogosult végzi vagy végezteti el, a javítás költségeinek megítélésénél az alábbi szempontok figyelembevétele indokolt. A Ptk. 307. §-ának (1) bekezdésében a jogosult részére biztosított lehetőség azt a célt szolgálja, hogy a jogosult a vállalkozó által elutasított vagy elodázott kijavítást maga végezze vagy végeztesse el. Ezzel kapcsolatban az a kérdés merül fel, hogy a kijavítás, kijavíttatás (a továbbiakban kijavítás) költsége mikor érvényesíthető. A törvény nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy ezt a költséget a jogosult csak akkor követelheti, ha a kijavítás már megtörtént, nem tiltja, hogy azt már a kijavítás előtt is kérhesse. A törvénynek abból a szövegéből, mely szerint a kijavítást „a kötelezett költségére" végezheti (végeztetheti) el, az következik, hogy a költségek megfizetése akkor is követelhető, ha a jogosult a javítást még nem végezte (végeztette) el. Ezt támasztja alá a Ptk. 306. §-ának (5) bekezdésében biztosított, a jogosultat megillető visszatartási jog is. A kötelezettnek a javítás elől való elzárkózása a jogosultat nem hozhatja hátrányosabb helyzetbe, mintha a kötelezett a javításra megfelelő határidőt vállalna. Az. ellenkező álláspont a szerződésszegő kötelezettet juttatná indokolatlanul előnyös helyzetbe. Nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetet a törvényalkotó nem kívánt előidézni79-