Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

1 év). Céljával ellentétes eredményre vezetne, ha az elévülési idő megrövidítését tartalmazó rendelkezést úgy alkalmaznánk, hogy az meghatározott körben, a gazdálkodó szervezetek közötti kötbérkövetelések tekintetében az elévülési időt meghosszabbítja. Megállapítható tehát, hogy a jogszabályalkotó az általános ötéves elévülési idővel ízemben kivételt állít fel a gazdálkodó szervezetek jogviszonyában azzal, hogy a pénzkövetelésekre az egyéves elévülést írja elő, de ezen belül további kivételt is tesz, nevezetesen, hogy a kötbérkövetelések elévülési idejét hat hónapban határozza meg. A Ptk-nak a kötbérre vonatkozó e kifejezett rendelkezéséből következik, hogy eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában minden kötbérnek minősített követelésre alkalmazni kell, tehát a Ptk. 500. §-ának (1) bekezdésében foglalt, a késedelmes fuvarozót terhelő és szintén kifejezetten kötbérnek minősített követelésekre is. GK 45. szám /. Gazdálkodó szervezetek közötti jogviszonyban a kártérítési követelés elévülési ideje egy év. ha a kár megtérítése csak pénzben lehetséges. II. Minden egyéb esetben a kártérítésre az általános elévülési idő irányadó még akkor is, ha a bíróság az eredeti állapot helyreállítására, illetőleg természetbeni kártérítésre irányuló kereset alapján pénzben állapítja meg a kártérítést. A Ptk. 355. §-ának (1) bekezdése szerint a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult a helyreállítást alapos okból nem kívánja, köteles a kárt megtéríteni. A Ptk. 355. §-ának (2) bekezdése szerint a kárt pénzben kell megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják. Bár a Ptk. e rendelkezései sorrendet állapítanak meg a kártérítés módja tekintetében, a leggyakoribb reparációs módszer a pénzbeni kártérítés. Ez a legegyszerűbb és adott esetben a leggyorsabb is. A károsult számára kedvező lehet, hogy a pénzbeni kártérítés útján szabad keze van a kár mikénti helyreállítása tekintetében. Különösen így van ez a gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában, hiszen a gazdálkodó szervezetnek rendszerint módja és lehetősége van arra, hogy a kár következményeit gyorsan elhárítsa, költségét megelőlegezze, s ezeket utólag hárítsa át a kárért felelős személyre. A bíróság a Pp. 215. §-ában foglalt kereseti kötöttségtől mentesen a felelősség módozatai közül bármelyiket választhatja. A bírói gyakorlatban hosszú ideje kifejezésre jut, hogy a bíróság a kártérítés módjának megállapításánál nincs kötve a felek kérelméhez, ebben a vonatkozásban tehát a kereseti kérelemhez kötöttség nem érvényesül (PK 44. sz. állásfoglalás). A károsult és a felelős személy viszonyának, valamint az eset körülményeinek és a törvényben előírt szempontoknak a figyelembevételével azt a kártérítési módot kell alkalmazni, amely a teljes jóvátétel elvének gyakorlati érvényesülését a legcsekélyebb sérelemmel és a legeredményesebben biztosítja. 76