Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

„A közúti árutovábbítási szerződésekről" szóló 2/1981. (I. 31.) MT számú rendelet (a továbbiakban: rendelet) 1. §-ának (1) bekezdése szerint a rendelet hatálya a közúti gépjárművel végzett fuvarozásra, továbbá közúti gépjármű bérbeadására vagy gép­járművezetővel történő rendelkezésre bocsátására (a továbbiakban együtt: árutováb­bítás) terjed ki. A rendelet 8., 23. és 24. §-ai tartalmaznak rendelkezéseket a fuvarozási határidőről és arról, hogy ennek túllépése esetén a fuvarozót a fuvardíj százalékában kifejezve milyen Összegű kötbér terheli. A rendelet sem itt, sem másutt az elévülés kérdését nem érinti, viszont a 4.§-a értelmében a nem szabályozott esetekre ,,a Polgári Törvény­könyv fuvarozásra vonatkozó rendelkezéseit" kell alkalmazni. A Ptk. 500. §-ának (1) bekezdése szerint a késedelmes fuvarozó a késedelem tarta­mához mért, legfeljebb azonban a fuvardíjnak megfelelő Összegű kötbért köteles fizetni. A károsult a kötbért meghaladó kárának megtérítését akkor követelheti, ha a fuvarozó a határidőben való teljesítéshez fűződő érdek ismeretében írásban vállalta a határidő megtartását, és nem bizonyítja, hogy a késedelmet tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. A rendeletben foglalt szabályok a Ptk. előírásaival teljes összhangban vannak, figyelembe véve. hogy a Ptk. által nyújtott elvi lehetőségeket a rendelet a kötbérmérték százalékos kulcsainak meghatározásával már konkretizálja. A kimentés lehetőségét viszont a Ptk. tartalmazza, de az elévülésre nézve itt sincs rendelkezés. A Ptk. 504. §-ának (3) bekezdése szerint a fuvarozási szerződések alapján támaszt­ható igények egy év alatt elévülnek. Az elévülés kezdő időpontja a küldemény kiszol­gáltatásának időpontja, illetőleg az az időpont, amikor a küldeményt ki kellett volna szolgáltatni. E rendelkezés a fuvarozóval szemben támasztható igények elévülési idejét tartal­mazza, az a gazdálkodó szervezetek és a természetes személyek pénzköveteléseire, valamint a fuvarozó igényeire egyaránt vonatkozik, nincs azonban kifejezett rendel­kezés benne a kötbérkövetelések elévülésére nézve. A Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ha jogszabály másként nem ren­delkezik, a követelések öt év alatt elévülnek. Gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában a pénzkövetelések elévülési ideje — ha jogszabály kivételt nem tesz — egy év, kötbérkövetelés esetében hat hónap. E rendelkezést összevetve a Ptk. 504. §-ának (3) bekezdésében foglaltakkal meg­állapítható, hogy a fuvarozás körében érvényesülő egyéves elévülési idő nem tekint­hető különös szabálynak egy olyan rendelkezéshez képest [Ptk. 324. § (1) bek. har­madik fordulata], amely nevesített követelésre nézve a gazdálkodó szervezetek köré­ben ennél is rövidebb elévülési időt ír elő. A Ptk. 504.§-ának (3) bekezdése a fuvaro­zási szerződésből eredő igények elévülési idejét az általános elévülési időköz képest megrövidíti (5 év — 1 év). Ha ezt a rendelkezést a gazdálkodó szervezetek közötti fuvarozási szerződés megszegéséből eredő kötbérkövetelésekre is vonatkoztatnánk, ez nem megrövidítené, hanem meghosszabbítaná az elévülési időt a gazdálkodó szer­vezetek közötti más szerződésekből eredő kötbérkövetelésekhez képest (6 hónap — 75

Next

/
Thumbnails
Contents