Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

kártérítési igény is megilleti, ha a kártérítés követelésének megvannak a törvényben előírt feltételei. Ez az igény az általános elévülési határidőn belül érvényesíthető, különös elévülési idő vagy jogvesztő határidő nincs. A kötelezett mentesül a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az gazdálkodó szervezettől az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 310. §, 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 18. § (1) bek.]. A hibás teljesítésből eredő kár megtérítése iránt támasztott igény esetében a kártérítési felelősségre a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés mérséklésének — ha a jogszabály nem tesz kivételt — nincs helye [Ptk. 318. § (1) bek.]. A felelősség módja és a kártérítés mértéke szempontjából tehát a Ptk. XXXI. fejezetében foglalt rendelkezések jönnek figyelembe. E rendelkezések alapján követelheti a károsult az eredeti állapot helyreállítását, a kár természetben vagy pénzben való megtérítését (Ptk. 355. §). A hibás teljesítés következményeinek mielőbbi orvoslása érdekében a jogosult rendszerint szavatosság címén a különös elévülési, illetőleg jogvesztő határidőn belül érvényesíti igényét. Ha kártérítési igénnyel lép fel, ezzel annak a kockázatát vállalja, hogy a kötelezett a kártérítési felelősség szabályai szerint esetleg kimenti magát a felelősség alól, holott erre nem volna lehetősége kellékszavatossági igény érvényesítése esetén. Ha a jogosult a szavatossági idő alatt kártérítés jogcímén a kellékszavatosság körébe eső hibát érvényesít, a kártérítés módjának meghatározása során figyelemmel kell lenni arra is, hogy az ne legyen lényegesen hátrányosabb a kötelezettre nézve, mintha vele szemben szavatossági jogot érvényesítettek volna. Ez következik a jogok társadalmi rendeltetésének megfelelő gyakorlásának elvéből. Minthogy a jogosult az igénye érvényesítésének nyilvánvalóan azt az útját választja, amely számára a kedvezőbb, ezért annak az esetnek van elsősorban gyakorlati jelentősége, amikor a kellékszavatossági igény érvényesítésére előírt határidő elteltét követően érvényesít a jogosult kártérítési igényt. A Ptk. 310. §-ában foglalt felelősségi szabály a „hibás teljesítésből eredő" kárra vonatkozik. Ebből következően csak akkor kerülhet alkalmazásra, ha olyan kár van, amely a hibás teljesítésből ered. Ez a kár lehet olyan, amely a hibás teljesítés folytán egyéb vagyontárgyakban — vagy ezekben is — keletkezik (pl. a hiba robbanást idéz elő, a vagyontárgyak megrongálódnak, sérülés következik be). De lehet a hiba folytán magában a szolgáltatott dologban bekövetkezett kár (pl. a szolgáltatott dolog megrongálódása, értékcsökkenés, a kijavítás költsége). Az I. számú Polgári és Gazdasági Elvi Döntés I. pontja szerint a szerződésen alapuló szolgáltatás jogosultjának a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül meg kell győződnie arról, hogy a teljesítés megfelelő-e. Az Elvi Döntés indokolása rámutat arra, hogy mind a szerződő felek egyéni érdeke (biztonsága), mind pedig a társadalmi érdek megkívánja, hogy a jogosult ne késlekedjék a jogai érvényesítésével. Annak a megállapítása, hogy a hiba már a teljesítéskor megvolt-e a szerződés alapján szolgáltatott dologban, az idő múlásával egyre inkább meg^2