Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

nehezül, továbbá a hiba gyakran súlyosbodik is és nehezen javíthatóvá válik. EbbőL valamint a felek együttműködési kötelezettségéből is következik, hogy a jogosultnak mielőbb alaposan meg kell vizsgálnia a szolgáltatás tárgyát, tehát a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül meg kell győződnie arról, hogy a teljesítés megfelelő-e [Ptk. 283. § (1) bek., 383. § (3) bek., 396. § (1) bek.], s az esetleges hibás teljesítésből eredő jogai érvényesítésével a teljesítés körüli bizonytalanságot a lehető legrövidebb időre kell szorítania. Mindez irányadó olyan esetben is, amikor a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését igényli. A szolgáltatás tárgyának a körülmények által lehetővé tett mielőbbi megvizsgálása elmulasztásából és ezzel kapcsolatban a kártérítési igény késedelmes érvényesítéséből származó hátrányt a mulasztó, késedelmes jogosultnak kell viselnie. Ennek figyelmen kívül hagyása nem késztetné a jogosultat a szolgáltatás tárgyának haladéktalan megvizsgálására és az esetleges igénye érvényesítésére. Ha a jogosult a hibás teljesítést a szavatossági határidőkön belül felismerte, vagy felismerhette volna, az elévült, illetőleg elenyészett szavatossági igénnyel azonos tartalmú kártérítési igényt általában csak akkor érvényesítheti megalapozottan, ha alapos oka volt annak, hogy az igényt e határidőkön belül ne érvényesítse. Ilyen alapos ok lehet pl., hogy a kötelezett kilátásba helyezi az igény teljesítését, vagy államigazgatási intézkedést helyeznek kilátásba a hibás teljesítés orvoslása érdekében. Különösen áll ez arra az esetre, ha a jogosult természetbeni kártérítés címén a dolog kijavítását, a munka újbóli elvégzését kéri, ami tartalmilag a szavatossági kijavítással azonos igény. Ezzel a jogainak megóvásában kellő körültekintést és gondosságot nem tanúsító jogosult úgyszólván időbeli korlátozás nélkül érvényesíthetné igényét. Ez értelmetlenné tenné a szavatossági különös elévülési, illetőleg jogvesztő határidőket. A gazdálkodó szervezetekkel szemben támasztható magas mércét kell alkalmazni mind a hiba felismerése, mind annak orvoslása tekintetében. A gazdálkodó szervezeteknek rendszerint megvan a szakértelmük ahhoz, hogy a hibát már jelentkezésének korai szakaszában észleljék, és következtetni tudjanak a dolog vagy a szolgáltatás később jelentkező hibáira. Magasabb követelményt kell támasztani a gazdálkodó szervezetekkel szemben azon a téren is, hogy a dolgot (szolgáltatást) az átvételkor, illetőleg a felhasználás előtt gondosan megvizsgálják. Magas mércét kell állítani a kötelezett gazdálkodó szervezettel szemben abban a tekintetben is, hogy a megrendelő kifogásait haladéktalanul megvizsgálja, a hiba orvoslása érdekében szükséges intézkedéseket megtegye s a javításokat szakszerűen, a hiba végleges elhárítására alkalmas módon tegye meg. Mindennek a figyelembevételével kell eldönteni azt a kérdést, hogy a gazdálkodó szervezetet nem terheli-e mulasztás az igényérvényesítés terén. 73