Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

I. A gazdálkodó szervezetek közötti szerződések megkötésével és teljesítésével kapcsolatos perekben nem egyszer vita van árkérdésekben. A gyakorlatban többször előfordiil, hogy a felek a szerződés megkötésekor az árat, illetve a díjat (a továbbiakban: az árat) — bár azt jogszabály sem állapítja meg kötelező erővel [Ptk. 226. § (3) bek.] — nem határozzák meg kellő módon, és emiatt csak a szerződés teljesítése során derül ki, hogy az árban nem jött létre közöttük megegyezés, és ennélfogva — ha az az adott esetben lényeges feltétel — nincs érvényes szerződés [Ptk. 205. § (1) és (2) bek.]. Annak érdekében, hogy a szerződés létrejötte ne legyen vitatható, a szerződés megkötésekor — hacsak a jogszabály rendelkezése mellőzhetővé nem teszi [Pl. a Ptk. 422. § (2) bek.] — az árban határozottan kell megegyezni. Az árnak a szerződésben való meghatározásával szemben az a követelmény, hogy egyrészt a megegyezés olyan egyértelmű legyen, amely kiküszöböli az ellenszolgáltatással kapcsolatos későbbi vitákat, másrészt a szerződésben kikötésre kerülő ár összhangban legyen az árszabályozó rendelkezésekkel és az érvényes ármechanizmussal. Az ármechanizmus szabályai lehetővé teszik — meghatározott feltételek mellett — az árak — esetleg többszöri — mozgását. Meg kell teremteni az összhangot a szerződési fegyelem és az ármechanizmus között. Biztosítani kell tehát, hogy egyrészt megvalósuljon az a követelmény, amely szerint a szerződésben a felek az árban egyértelműen egyezzenek meg, másrészt határozottan kifejezésre jusson a megállapodásban az is, hogy az ár a szerződés érvényességi ideje alatt megváltozhat, így tehát közös szerződéses akaratként jusson kifejezésre a kikötött ár szerződés érvényességi ideje alatti változásának lehetősége, feltételei és mértéke [13/1982. (IV. 22.) MT sz. r.-tel módosított 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. (a továbbiakban: R.), 4. § (2) bek. és 38/A. §]. Annak érdekében, hogy a szerződéskötés során az előzőekben kifejtett elvek megvalósulhassanak, az árban való megegyezés, az ármeghatározás vonatkozásában — többek között — a következőkre kell tekintettel lenni: a) Ha a szerződés tárgyának hatósági ára van [38/1984. (XI. 5.) MT sz. r. 13. § (1) bek.], a szerződés megkötése során a vonatkozó árszabályozó rendelkezéseket mindenben be kell tartani. Ha a szerződés megkötése és teljesítése közti időszakban a hatósági ár vagy a hatósági előírás megváltozik, a követendő eljárás a jogszabályi előírásokból következik (1. a VI. pontot). b) A szabad árak [38/1984. (XI. 5.) MT sz. r. 9. § (2) bek.] körében a szerződések megkötésénél az ármeghatározásnál célszerű figyelembe venni az alábbi szempontokat is: így például azt, hogy a rövidebb (negyedéves, esetleg féléves) időszakra mind az árszabályok, mind a gazdasági körülmények általában azt kívánják meg, hogy a felek összegszerűen meghatározott árban egyezzenek meg, vagyis úgy, hogy a szerződés érvényességének ideje alatt a szerződésben kikötött ár ne változzék. A határozott ár kikötésének azonban lehetséges olyan változata is, amikor a felek pl. hosszabb időtartamú szállítási szerződésben egy-egy negyedéves időszakra állapod61