Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)
nak meg összegszerűen meghatározott árban, de a szerződés egész időszaka (pl.. egy év) alatt akár négy — egymástól különböző — ár kerül rögzítésre. A szerződésben határozott árként kiköthető olyan ár is, amely a felek által közösen feltételezett (ún. prognosztizált) árváltozási mértékkel tér el a szerződéskötés időpontjában érvényes ártól. A teljesítés alkalmával ezután ezen az áron számolnak el a felek, az áralakulás kockázatát kölcsönösen vállalják a szerződés időtartamára. Ahhoz, hogy a gazdálkodás stabilitása érdekében gyakran szükséges hosszabb időtávú (legalább egy évre szóló) szállítási szerződések, illetve a beruházási létesítmény megvalósításának időszakára szóló vállalkozási szerződések megkötését az ár meghatározásának bizonytalansága ne akadályozza, lehetőség van arra is, hogy a felek a szerződéskötéskor rendelkezésre álló adatok (pl. a szükséges anyagok, alkatrészek ára, importáru szállítási, vám stb. költségei) alapján állapodjanak meg az árban és emellett abban is, hogy ha ezeknek az adatoknak, a feltételeknek, illetve ártényezőknek a változása következtében a teljesítéskor egyértelműen más ár számítható ki, úgy ez legyen a szerződéses ár. Az ár az említett esetekben is minden időpontban egyértelműen meghatározottnak minősül, és annak érvényesítéséhez a teljesítés előtt a felek semmilyen újabb megegyezése vagy szerződésmódosítása nem szükséges, a teljesítéskor az ellenszolgáltatás kifizetése ennek megfelelően megtörténhet. c) Vannak olyan árszabályozó rendelkezések, amelyek árképzési szabályként teszik lehetővé és építik be az árképzés rendszerébe az árváltozás (az ún. csúszóár alkalmazása) lehetőségéből adódó kockázati elemet [pl. az építési-szerelési árakról szóló 3/1982. (I. 20.) ÉVM-ÁH sz. rendelettel módosított 3/1980. (I. 19.) ÉVM-ÁH sz. rendelet 15. §-a; a technológiai szerelési munkák árára vonatkozó IV/29/1982. (ÁT. 21.) ÁH számú ármegállapítás B XII. pontja; a belföldi beruházási célú fővállalkozás ár- és pénzügyi feltételeiről szóló 35/1982. (VIII. 1.) PM—ÁH sz. rendelet 2. § (2) bek.]. Ilyen esetekben a szerződéskötés során az árban való megegyezés a jogszabályi rendelkezések figyelembevételével történik. A követelmény tehát az ármegállapodás szempontjából az, hogy az ellenszolgáltatás a teljesítés idején a szerződés alapján egyértelműen kiszámítható legyen. II. Ha a szolgáltatás tárgyának rögzített (fix) ára van, ennek az árnak az alkalmazása kötelező, a felek attól sem felfelé, sem lefelé nem térhetnek el [38/1984. (XI. 5.) MT sz. r. 10. § (1) bek., 8. §]. Ez azt jelenti, hogy a szerződésre ez az ár az irányadó akkor is, ha a felek a jogszabály megsértésével más árban állapodtak meg, mert a népgazdaság érdekei a gazdálkodó szervezetek között létrejött szerződés fenntartását teszik indokolttá [Ptk. 226. § (3) bek.]. Ez a szabály érvényesül akkor is, ha a rögzített (fix) ártól jogszabály, hatósági rendelkezés folytán meghatározott mértékű felár vagy árengedmény alkalmazásával el kell térni. Ilyenkor ugyanis az árszabályozó rendelkezések a rögzített árat a kötelező felár vagy árengedmény alkalmazásával határozzák meg. III. A szerződéskötési kötelezettség esetén az olyan ár tekintetében keletkezett vita eldöntése, amelyben a felek is megállapodhatnak, rögzített (fix) ár hiányában 62
