Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

désszegés a másik félnek kárt okozott, de a kár összege pontosan nem számítható ki, és ennek következtében az összegszerűség bizonyításától sem várható eredmény. A termelési célú beszerzések esetében a szállító szerződésszegése a megrendelőt — megfelelő tartalékkészlet hiányában — rendszerint átállásra, a termelési program módosítására kényszeríti. Az átállás végrehajtása az ésszerű termelés követelményeiből folyik, egyben ezzel az esetek többségében a károsult kárenyhítési kötelezettségét is teljesíti. A termelési program módosítása, az átállás általában többletköltséggel jár együtt. Ezek a többletköltségek a szorosan vett termelés körében is felmerülnek (esetleges létszámtöbblet vagy a munkaidő nem teljes kihasználása stb.), felmerülnek azonban az új termelési program kidolgozásával vagy más módon az ügyvitel körében is. A többletköltségek olyan jellegűek, hogy majdnem minden esetben szorosan összefonódnak a termelés egyébként is szükséges költségeivel, nehéz tehát a különböző költségtényezőket úgy elválasztani, hogy azok közül melyik és milyen mértékben merült fel a szerződésszegéssel összefüggésben, az átállás miatt, és melyik lett volna szükséges enélkül is a termelésnek az eredeti program szerinti menetében. Ezekben az esetekben tehát gyakran a kár összege sok időt és költséget (pl. könyvszakértői vizsgálatot) igénylő, bonyolult módszerekkel sem bizonyítható szabatosan. A szállító, vállalkozó szerződésszegése a megrendelőre nézve olyan következményekkel is járhat, hogy emiatt saját szerződéses kötelezettségeit sem tudja megfelelően teljesíteni. Ennek következtében a megrendelők, főként a külföldi megrendelők előtt nem bizonyul megbízható partnernek, ami gyengíti a piacon a szállító hitelét, és újabb megrendelések elmaradásával, esetleg egész piacok elvesztésével járhat. A károsult piaci jóhírnevének, ún. goodwilljének ez a csökkenése rendszerint egyben népgazdasági veszteséget is jelent. Ezekben az esetekben is nehéz összegszerűen kimunkálni, mennyi az a kár (elmaradt haszon), amely a károsultat piaci helyzetének romlása következtében érte. Ennek ellenére jelentős népgazdasági érdekek (pl. a már elért külföldi piacok megtartása) fűződnek ahhoz, hogy a károkozó ezekben az esetekben se mentesüljön a kártérítési felelősség alól. Ha a bíróság a károsult piaci helyzete a szerződésszegést követő alakulásának vizsgálata alapján bizonyítottnak látja, hogy a megrendelések elmaradása vagy csökkenése a piaci jóhírnév csökkenésének következménye és nem egyéb tényezők (pl. szezonális okok, piaci verseny alakulása stb.) idézték elő, a kártérítést ezekben az esetekben is a Ptk. 359. §-ának (1) bekezdése alapján állapíthatja meg. Ha a jogosult kötbért érvényesített, a fizetett kötbér összegét a megítélendő általános kártérítés összegéből le kell vonni, illetőleg általános kártérítést csak akkor kell megítélni, ha annak mértéke a bírói mérlegelés alapján nagyobb, mint a fizetett kötbér. Az általános kártérítés mértékének megállapításánál nagy szerepe van a bírói mérlegelésnek. A bíróság a kárt részben a károsult termelési költségeinek alapulvételével állapíthatja meg, pl. úgy, hogy az átállás folytán felmerült összes költség meghatározott százalékát minősíti az átállás folytán szükségessé vált többletkölt58