Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

hogy a szerződések létrejöttét a felek között az eredetileg nem lényeges kérdésben felmerült vita csak akkor akadályozza meg, ha az a szerződés megkötésére vonatkozó akaratelhatározást döntően befolyásolja. E cél megvalósítása érdekében meg kell kívánni a felektől, hogy ha egy feltételt valóban olyan lényegesnek tekintenek, amely nélkül nem hajlandók a szerződést megkötni, ezt az álláspontjukat valamilyen módon határozottan és egyértelműen juttassák kifejezésre. A kifejtettekből következik, hogy a nem lényeges feltétel lényegessé válásához nem elég, ha a felek a véleményeltérésüket nyilvánítják, a lényeges feltétellé minősítéshez erre vonatkozó határozott nyilatkozat szükséges." A b) pont indokolása második bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő szöveget kell felvenni: „Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánításnak a lényegtelen kérdésekre is ki kell terjednie. A Ptk. 205. §-ának (2) bekezdéséből következik, hogy ha a felek között lényegesnek nem minősített kérdésben véleményeltérés van, ez a szerződés érvényes létrejöttét nem akadályozza meg, ha azonban a kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítás lényeges, vagy az a) pontban foglaltaknak megfelelően lényegessé nyilvánított kérdésben hiányzik,, a szerződés nem jön létre. Ennek megítélésénél a felek akaratkifejezéseit a maguk teljességében kell figyelembe venni. Meg lehet tehát állapítani a szerződés létrejöttét, ha a felek a szerződést akár csak részben is teljesítették, vagy egyébként olyan magatartást tanúsítottak, amelyből arra lehet következtetni, hogy a szerződést létrejöttnek tekintették." GK 34. szám Ha a bíróság az eset összes körülményének mérlegelése alapján bizonyítottnak látja, hogy a szerződésszegés az ellenérdekű félnek kárt okozott, de a kár összege pontosan nem számítható ki és a további bizonyítástól nem várható eredmény, a bíróság a kártérítést a Ptk. 359. §-ának (1) bekezdése alapján is megállapíthatja. A gazdasági életben nem ritkán előfordul, hogy a szerződésszegéssel okozott kár mértéke pontosan nem számítható ki, ezért a kár összegszerűségének bizonyítása nem lehetséges. A Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni. A Ptk. 359. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a károkozásért felelős személyt olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas, ha a kár mértéke — akár csak részben — pontosan nem számítható ki. Különösen helye van az általános kártérítés alkalmazásának a felek közötti tartós együttműködést, termelési—forgalmi kapcsolatot rendező vagy az ilyen kapcsolat egyes láncszemeit alkotó szerződések megszegése esetén. Az általános kártérítés megállapítására azonban csak akkor kerülhet sor, ha a bíróság az eset összes körülményének mérlegelése alapján úgy találja, hogy a szerző51